Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola

Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola

A TANANYAG BEOSZTÁSA

1. A hittanár szakon (levelező tagozat)

FILOZÓFIA

FI – 05. Filozófiai istentan (teodicea)

1. A teodicea fogalma, kiindulási pontja, feladata, határai. 2. Az Isten létének megközelítése, az „ontológiai” istenérv. 3. A Szent Tamás-i Istenhez vezető „utak” értelmezése. 4. Az emberi szellem dinamizmusából vett Isten-közelítés. 5. Az erkölcsi kötelezettségből kiinduló istenérv. 6. Isten mivolta. A tiszta valóság mint az önmaga által szubzisztáló lét személyes teljessége. 7. Isten örökkévalósága és mindenütt jelenvalósága stb. 8. Isten teremtő, létbentartó és együttműködő tevékenysége. 9. A világra vonatkozó isteni tudás, akarat és gondviselés.

Irodalom:

Turay Alfréd: Istenkereső filozófusok, Budapest 1990.
Bolberitz Pál: Isten, ember, vallás, Budapest 1981.
Weissmahr Béla: Filozófiai Istentan, Budapest 1996.
Sattler, Dorothea –Schneider, Theodor: Istentan, A dogmatika kézikönyve 1. 87-127.

Tantárgyfelelős: dr. Janka Ferenc

FI – 08. Filozófiatörténet

A tantárgy általános célja:

A filozófia oktatás általános célja, hogy a hallgatókban felébressze a magukkal hozott köznapi és az iskolákban elsajátított szaktudományos létértelmezésen túl az egész eredetére, mibenlétére és céljára vonatkozó rendszeres, tudományos színvonalú kérdezés igényét.

A mindig egyéni léttapasztalat és ennek fogalmi alakjai közötti sajátos feszültségi viszony áll fenn. Ennek erőterében zajlik és halad előre a filozófiai gondolkodás és a bölcs élet. A filozófiatörténet és az egyes bölcseleti tudományok magas színvonalú, differenciált problémaérzékenységet hivatottak közvetíteni, önmagunk, a világ és a társadalom, valamint az egész és Isten kérdésével kapcsolatosan. A kérdések, problémák és válaszkísérletek megismerése, kritikus és önkritikus továbbgondolása segít a saját, illetve a korproblémák felismerésében, megfogalmazásában, és legalább a magunk szintjén elégséges megválaszolásra késztetve irányt mutat a cselekvésünk céljainak meghatározásában.

A tantárgy sajátos célja:

A metafizika az ismeretelmélet, a logika, a kozmológia, a teodicea, az antropológia, az etika és az esztétika a filozófiai reflexió egy-egy szakterületén szándékozik tematikus keresztmetszetet nyújtani. Az ezek mellett párhuzamosan folyó filozófiatörténet oktatás a nagy gondolkodókon és eszmerendszereken keresztül kívánja megismertetni a filozófiai gondolkodás hosszmetszetét.

A filozófia oktatás sajátos célja számunkra az, hogy a gondolkodás és a lét, a véges és a végtelen apóriáinak megismertetésével eljuttassa a gondolkodást saját korlátainak tudományos felismeréséhez és ezzel a tudáson túli titok csodálatára nevelje az értelmet. Készítse elő a teológiai oktatást, megismertetve azokat a kérdezési horizontokat, kulcsfogalmakat, amelyek a filozófiával állandó párbeszédet, vitát folytató teológiai tudományok műveléséhez, a bennük való elmélyüléshez nélkülözhetetlenek. A filozófiai tárgyak ezért is szerepelnek a tanulmányi rend első két évében alapozó főtárgyként.

Tantárgyfelelős: dr. Janka Ferenc

SZENTÍRÁSTUDOMÁNY

B – 03. Újszövetségi bevezetés

Az újszövetségi bevezetés (introductio) az újszövetségi szentírás könyvei létrejöttének idejét, helyét, körülményeit tárgyalja, figyelmet szentelve az egyes könyvek tartalmára, sajátos mondanivalójára.

1. A jeruzsálemi ősegyház és Palesztina története Jeruzsálem pusztulásáig; 2. 1-2. Tesszalonikiekhez írt levél; 3. Kolosszeiekhez írt levél; 4. Efezusiakhoz írt levél; 5. Filemonhoz írt levél; 6. Filippiekhez írt levél; 7. 1-2 Korintusiakhoz írt levél; 7. Galatákhoz írt levél; 8. Rómaiakhoz írt levél; 9. 1-2 Timóteushoz írt levelek; 10. Tituszhoz írt levél.

Irodalom:

Tarjányi Béla: Újszövetségi alapismeretek I. Az ősegyház élete (Pál apostol levelei), Budapest 1992.

Tantárgyfelelős: Gánicz Endre

1. Jézus élete (időpont és környezet); 2. Jézus tanítása; 3. Az emberek válasza Jézus tanítására; 4. Szinoptikus evangéliumok (Mt, Mk, Lk); 5. Apostolok Cselekedetei; 6. A Katolikus levelek (1Ján; 2Ján; 3Ján; 1Pét; 2Pét; Júd; Jak); 7. János evangéliuma; 8. Zsidóknak írt levél; 9. Jelenések könyve.

Irodalom:

Tarjányi Béla: Újszövetségi alapismeretek II. Jézus örömhíre (Az ősegyház tanítása), Budapest 1992.

Tantárgyfelelős: Gánicz Endre

B – 04. Újszövetségi exegézis

Az örömhír Márk szerint

A félév folyamán megismert témakörök: a tudományos exegézis módszereinek megismerése és gyakorlása a kiválasztott evangéliumi szövegek és a párhuzamos helyek feldolgozása során (elemzési szintek: szövegkritika, nyelvi elemzés, háttér-információk, irodalmi forma, szerkesztés, az eredeti esemény vagy szöveg, az ősegyház tanítása, Márk tanítása, Máté tanítása, Lukács tanítása, János tanítása, jelenkori értelmezés. Tárgyalt fejezetek: Az örömhír kezdete, Keresztelő János fellépése, Jézus megkeresztelkedése, Jézus megkísértése, Jézus fellépése.

Elemzendő görög szövegek: Mk 1, 1-13, Mt 1,1-17; 3, 1-17, Lk 1, 1-4, 3, 1-22, Jn 1,1-34; Mk 1,1-12, Mt4,1-22, Lk 4, 1-30; Jn 2,1-12

Irodalom:

Szentírásmagyarázat az Egyházban, a pápai Biblikus Bizottság dokumentuma (Jeromos füzetek 15-24.)

Tantárgyfelelős: Gánicz Endre

Evangéliummagyarázatok

A félév folyamán megismert témakörök: a bibliai szövegek megközelítése és válaszkeresés az emberi élet jelentős momentumaiból kiindulva, a közösségi bibliaolvasás módszerei. Tárgyalt szentírási egységek: (találkozások Jézussal) Zakeus története, Jézus Simon házában, Jézus Názáretben (Mk), Jézus és a gazdag, az emmauszi tanítványok; (Jézus példabeszédei) a szántóföldbe rejtett kincs, a tékozló fiú története, a konkoly és a búza, az irgalmas szamaritánus története; (Jézus csodái) a siketnéma meggyógyítása, a naimi özvegy, a megszállott fiú meggyógyítása, a vihar lecsendesítése.

Elemzendő szövegek: Mt 10, 25-37; 13,24-33.44; Mk 4,35-41; 6,1-6; 7,31-37;9,14-29; 10,17-22; Lk7,11-17.36-50;15,11-32; 19,1-10; 24, 13-35

Irodalom:

Evangéliummagyarázatok I-III: Találkozások, Példabeszédek, Csodák, Budapest 1985. (Tankönyv)

Hecht, A.: Közös utunk a Bibliához, Budapest 1995. (Kötelező olvasmány)

Tantárgyfelelős: Gánicz Endre

EGYHÁZTÖRTÉNELEM

A nappali tagozatos anyag rövidített változata

T – 01. A keresztény ókor története 692-ig

I. Az egyház története alapításától állami elismeréséig, 313-ig

1. Az egyház keletkezésének történeti keret: hellenizmus, romanitás, zsidóság. 2. Jézus Krisztus és az egyház, az ősegyház kora, terjedés, szervezet. 3. Keresztényellenes perek, üldözések. 4. Apologéták és működésük. 5. Az első századok eretnekségei. 6. A gnózis és az antignosztikus polémia. 7. Az egyház istentiszteleti élete és megszentelő tevékenysége. 8. Bűnbánati fegyelem és erkölcsi élet. 9. Az egyházszervezet továbbfejlődése. 10. A kereszténység végleges győzelme és ennek következményei.

II. Az egyház története 313-tól 692-ig

1. Nagy Konstantin egyházpolitikája. 2. Az arianizmus, a niceai zsinat (325). 3. Szentháromságtani viták, a konstantinápolyi zsinat (381). 4. A IV. század görög és latin egyházatyái és teológiájuk. 5. Viszályok, vallási, társadalmi viták a IV-V. században. 6. Nesztoriosz és az efezusi zsinat (431). 7. Monofizitizmus és a khalkedoni dogma (451). Az „újkhalkedoni korszak”. 8. Pelagius és Ágoston. 9. Istentiszteleti élet, megszentelő tevékenység, bűnbánati fegyelem a IV-VII. században. 10. Szerzetesség az ókorban. 11. Missziós tevékenység a germánok, frankok, britek között. 12. Az iszlám kialakulása és terjedése.

Tantárgyfelelős: dr. Janka György

T – 02. A keresztény középkor története 692-1517

I. Korai középkor (692-1073)

1. A kereszténység elterjedése egész Európában. 2. Egyházi állam és a „Sacrum Imperium Romanun”. 3. „Saeculum obscurum”. 4. Képrombolás és a keleti egyházszakadás. 5. Magyarság és kereszténység. 6. Egyházi tudományok és művelődés. 7. Liturgikus élet, egyházfegyelem, valláserkölcsi élet. 8. Szerzetesség és a cluny-i reform.

II. Virágzó középkor (1073-1303)

1. VII. Gergely és reformmozgalma, az invesztitúra-harc. 2. A pápaság küzdelmei a Staufiakkal. 3. III. Ince theokratikus pápasága. 4. Magyar egyház az Árpád-házi királyok alatt. 5. Keresztes hadjáratok. 6. Missziós tevékenység, egyházkormányzat, középkori szerzetesség. 7. Eretnekség, inkvizíció, egyházi tudományosság, misztika, kultúra. 8. Liturgikus élet, megszentelő tevékenység, egyházfegyelem, valláserkölcsi élet.

III. Kései középkor (1303-1517)

1. Avignon-i fogság, a nagy nyugati szakadás. 2. A konstanzi zsinat. 3. Basel-Ferrrara-Firenzei zsinat és az unió. 4. Reneszánsz pápák. 5. Magyar egyház a vegyesházi királyok alatt. 6. Tudományos és irodalmi tevékenység. 7. A kései középkor liturgikus élete, bűnbánati fegyelme és valláserkölcsi élete.

Irodalom:

SZÁNTÓ Konrád: A katolikus egyház tötrénete I. kötet

Tantárgyfelelős: dr. Janka György

T – 03. A keresztény újkor története 1517-1789

I. A reformáció története: 1. Luther fellépése és tanai; 2. Zwingli; 3. Kálvin 4. Hitújítás Angliában; 5. A reformáció elterjedése Európában és Magyarországon.

II. A katolikus megújulás története: 1. A Trienti Zsinat; 2. A tridentinum megvalósítása: a) reformpápák és főpapok b) barokk szentek és szerzetesrendek, 3. A katolikus megújulás teológiai tudománya és lelkisége, 4. Az újkori hitterjesztés története.

III. A kereszténység a fejedelmi abszolutizmus és a felvilágosodás korában: 1. A pápaság és az egyház helyzete; 2. A gallikanizmus; 3. Janzenizmus; 4. Febronianizmus; 5. A katolikus egyház Magyarországon 1648-1780 között.

Tantárgyfelelős: dr. Janka György

T – 04. A keresztény új- és legújabb kor története 1789-1965

I. Az egyház az iparosodás korában: 1. A francia forradalom és az egyház; 2. A katolikus restauráció; 3. A liberalizmus és hatásai; 4. IX. Piusz pápasága (1846-78); 5. A pápaság 1878 és 1922 között.

II. Az egyház a jelenkorban: 1. A két világháború korának pápái; 2. A legújabbkori egyház Európában és Magyarországon; 3. A katolikus egyház a szocialista világrendszerben; 4. A II. Vatikáni Zsinat; 5. XXIII. János és VI. Pál pápasága; 6. Az egyház napjainkban.

Irodalom:

Szántó Konrád: A katolikus egyház története, Budapest II. köt.

Tantárgyfelelős: dr. Janka György

FUNDAMENTÁLIS TEOLÓGIA

FU – 03. Krisztológia

A krisztológiai vizsgálódás jelenti minden teológiai gondolkodás szívét. Minden krisztológia központjában pedig az a megállapítás, pontosabban hitvallás található, miszerint „Jézus a Krisztus”, amely felismerés egyszerre fejezi ki az első keresztény közösségek hitének kiindulópontját és annak tartalmát.

Fundamentális krisztológiai félévünk is, ami az „Út Jézushoz” elnevezést viseli, azt a célt tűzi ki maga elé, hogy mindenkit, aki hitére értelemmel válaszol, elvezesse erre a hitvallásra: a Názáreti Jézus, a Krisztus, az Isten Fia. A „Krisztus-eseményt” vizsgáljuk: annak hermeneutikai kérdéseit, az „Isten Országa” kifejezést, mint a jézusi igehirdetés központi fogalmát, személyi öntudatát, csodáit, halálának és feltámadásának titkát, melyek alapként szolgáltak az első hitvallás meghozatalához, s a későbbi krisztológiai reflexiók kiindulópontjához (a krisztológia haladási iránya).

Irodalom:

Wiendenhofer, S.: „Egyháztan”, in Schneider, Th. (szerk.), A dogmatika kézikönyve, Budapest 1998, vol. I, 254-343.
Kasper, W.: Jézus a Krisztus, Budapest, 1996.

Tantárgyfelelős: dr. Seszták István

FU – 04. Egyháztan

Az Egyház, az üdvösség egyetemes szentsége (LG 48/b), ez, a II. Vatikáni Zsinat megújult egyházképe és egyházfogalma jelenti ekkleziológiai vizsgálódásunk központi vezérfonalát.

Szemeszterünk folyamán a következő kérdésekkel foglalkozunk: az Egyház krisztusi eredete, az Egyház alapítása, a teológia-történet folyamán kialakult különböző egyházképek, a II. Vatikáni Zsinat megújult egyházszemlélete, az Egyház mint „communio”, mint az üdvösség szentsége, s az Egyház alapfunkciói és alaptulajdonságai.

Irodalom:

Wiendenhofer, S.: „Egyháztan”, in Schneider, Th. (szerk.), A dogmatika kézikönyve, Budapest vol. II, 1998.
Várnai Jakab: Egyháztani szöveggyűjtemény, Szeged 1997.

II. félév, heti 3 óra

Tantárgyfelelős: dr. Seszták István

ÓKERESZTÉNY IRODALOM- ÉS DOGMATÖRTÉNET

P – 01. Patrológia I.

1. A patrológia fogalma, felosztása; 2. Hellenizmus, rómaiság, zsidóság, őskereszténység; 3. Gnoszticizmus, Szentírás és az egyházi tanítóhivatal; 4. Római Szent Kelemen és antióchiai Szent Ignác; 5. Didakhé; Barnabás levél és a Hermász Pásztora; 6. Pszeudoepigrafák, apokrifek; 7. Szent Jusztinosz és Szent Iréneusz; 8. Ókeresztény teológiai iskolák; Alexandriai Kelemen; 9. Órigenész.

Irodalom:

HOLLÓS János: Patrológia, Budapest 1981.
VANYÓ László: Az ókeresztény egyház és irodalma, I-XV. kötet, Budapest 1980-2000.
QUASTEN John: Patrology, Utrech-Antwerpen 1950-60. I-III. köt.

Tantárgyfelelős: dr. Sivadó Csaba

P – 02. Patrológia II.

1. Tertulliánusz; 2. Cesareai Euszébiosz és az ókori történetírás; 3. Szerzetesség kialakulása és teológiai irodalma; 4. Arianizmus és Szent Athanáz; 5. A kappadókiai atyák; 6. Jeruzsálemi Szent Kürillosz, Tarzoszi Diodorosz és Mopszvesztai Theodorosz; 7. Aranyszájú Szent János, Küroszi Theodorétosz; 8. Szent Ambrus, Szent Hilárius; 9. Szent Jeromos és Szent Ágoston; 10. Maximosz Hitvalló; 11. Damaszkuszi Szent János.

Irodalom:

HOLLÓS János: Patrológia, Budapest 1981.
VANYÓ László: Az ókeresztény egyház és irodalma, I-XV. kötet, Budapest 1980-2000.
QUASTEN John: Patrology, Utrech-Antwerpen 1950-60. I-III. köt.

Tantárgyfelelős: dr. Sivadó Csaba

DOGMATIKA

D – 01. Prolegomena és az Isten misztériuma

I. Prolegomena – 1. A dogmatika célja és programja; 2. Módszertani kiinduló pont; 3. A teológia felosztása; 3. A teológia története; 4. Az Istenről való beszéd nyelvi formái, lehetőségei és határai; 5. A dogmatikus teológia önértelmezése; 6. A teológia mai megközelítései.

Irodalom:

WERBICK, Jürgen: „Prolegomena”, in AA. VV., A dogmatika kézikönyve, Schneider, T. (szerk.): Budapest, 1996, I. köt. 1-53.
Fila Béla: Isten Misztériuma, Budapest, 1989.
Gál Ferenc: Istenről beszélünk, Budapest, 1969.

II. Az Isten misztériuma – 1. A modern ember kérdései, előzetes hermeneutika; 2. Bibliai alapok: Az Ószövetség népe és istenük Jahve, Izrael hitvallása; 3. Teológia a Názáreti Jézus nyomán: az Újszövetség tanítása, az ősegyház tanúságtétele; 4. Korunk kérdései: Isten önkinyilatkoztatása, Isten mint titok; 5. Isten és Jézus Krisztus-i kinyilatkoztatása, Isten megtapasztalhatósága, megismerhetősége, az Istenről való beszéd, az ateizmus; 6. Az egyház tanítása Isten megismerhetőségéről, lényegéről, tulajdonságairól, és az Isten életét feltáró dogmák, Isten és istenkeresés, hihetőség és érthetőség, Isten és a természetes teológia, az Istentan jövője

Irodalom:

SATTLER, D. – SCHNEIDER, T., „Istentan”, in AA. VV.: A dogmatika kézikönyve, (Schneider, T. szerk.): Budapest, 1996, I. köt. 55-128.
Fila Béla: Isten Misztériuma, Budapest, 1989.
Gál Ferenc: Istenről beszélünk, Budapest, 1969.
Mehrle Tamás: Egy az Isten, (Tkk) Róma, 21977; ugyanez a „Teológiai Vázlatok”, Budapest 1983, 3. kötetében

Tantárgyfelelős: dr. Sivadó Csaba

D – 02. A Szentháromság titka

1. A Szentháromságtan megközelítése: struktúrája, helye a teológiában, elhelyezkedése a dogmatikában; 2. A Szentháromságtan bibliai alapjai: A szentháromság kinyilatkoztatásának előkészítése az Ószövetségben, kinyilatkoztatása az Újszövetségben; 3. Szentháromságtani modellek értelmezése, a görög és latin gondolkodás alapelvei; 4. Szisztematikus reflexió: A vita jelenlegi állásáról; a szentháromságtan hermeneutikája; 5. Vestigia Trinitatis; 6. Isten hármas egysége önközlésének történetében; 7. Oikonómiai és Immanens Szentháromság; 8. Az önközlés: az isteni kapcsolatfelvétel háttere; 9. A szentháromsági személyfogalom problematikája; 10. A három isteni személy lényegi egysége mint a vonatkozások valósága; 11. A szentháromsági eredések és személyi sajátosságok; 12. Az üdvtörténeti küldésekről; 13. A hármas-egy Isten titka és a hit élete: Jézus Krisztus Istenének imádása, átalakulásunk Jézus Krisztusban, a Szentlélekben való élet.

Irodalom:

WERBICK, Jürgen: „Szentháromságtan”, in AA. VV.: A dogmatika kézikönyve, (Schneider, T. szerk.), Budapest, 1996, II. köt. 499-601.
Fila Béla, A Szentháromság titka, Budapest, 1990.
Aurelius Augustinus: A Szentháromságról, Budapest, (Ókeresztény Írók 10. kötet), 1985.
Nemeshegyi Péter: A Szentháromság, (Tkk) Róma, 1974; és a „Teológiai Vázlatok”, Budapest 1983, 1. kötet

Tantárgyfelelős: dr. Sivadó Csaba

D – 03. Teremtéstan – mariológia

1. A teremtésteológia kiindulópontja és elhelyezése; 2. Teremtés és üdvösség az Ószövetség írásaiban; 3. Teremtés és megváltás Jézus tanításában és az újszövetségi írások szerint; 4. A bibliai teremtéstan központi tartalmai: Isten a Teremtő; 1/ A világ mint teremtés; 2/ Az ember mint teremtmény; 3/ Angyalok, démonok és az ördög; 4/ Nyomorúság és szabadulás; 5. A teremtéstan főbb elméleti kérdései: 1/ Az anyag eredetének kérdése; 2/ A Logosz szerepe a teremtésben; 3/ Isteni gondviselés és a creatio continua; 4/ Ősbűn és áteredő bűn; 6. Mai kérdések és az evolúciós világértelmezés; 7. Isten teremtő tevékenységét, az ember eredetét, mivoltát, és kegyelmi felemelését, valamint az eredeti bűnt, s az angyalok teremtését felemelését, bűnét és feladatát megvilágító dogmák.

Irodalom:

SATTLER, Dorothea – SCHNEIDER, Theodor: „Teremtéstan”, in Schneider, T. (szerk.): A dogmatika kézikönyve, Budapest 1996, I. köt. 129-248.
Fila Béla: A Teremtő és teremtménye, Budapest 1990.
Alszeghy Zoltán: A kezdetek teológiája, (Tkk) Róma, 1979, in Teológiai Vázlatok IV., Budapest 1983.
Gál Ferenc: A teremtett és megváltott ember, Budapest 1970.

1. A mariológia helye és mai nehézségei; 2. Mária mint az Ószövetség női küldetéseinek beteljesítője: Új Éva stb.; 3. Jézus anyja az Újszövetségben: a szinoptikusoknál; 1/ János evangéliumában; 2/ a Jelenések könyvének szemléletében; 3. Mária szerepének megítélése az egyház történetében és önértelmezésében; 1/ a II. Vatikáni Zsinat; 4. A máriadogmák szisztematikus értelmezésének hermeneutikai alapelvei; 5. Mária mint theotokosz; 1/ aeiparthenosz; 2/ immaculata és assumpta.

Irodalom:

MÜLLER, Alois –SATTLER, Dorothea: „Mariológia”, in Schneider, T. (szerk.): A dogmatika kézikönyve, Budapest 1997, II. köt. 161-194.
Fila Béla: Krisztus Misztériuma, Budapest 1992, 205-223.
Pápai Lajos: Isten anyja, a Boldogságos Szűz Mária Krisztus és az Egyház misztériumában, Győr 1998.

Tantárgyfelelős: dr. Sivadó Csaba

D – 04. Krisztológia, szótériológia

1. A krisztológia alapfogalmai és elhelyezése; 2. Az ószövetségi várakozás az üdvösségre mint az újszövetségi krisztológia és szótériológia háttere; 3. A názáreti Jézus földi története, halálos sorsa és tanúságtétele saját magáról; 4. Az újszövetségi tanúságtétel Jézus feltámadásáról; 5. Az Újszövetség krisztológiájának keletkezése és kibontakozása; 6. Jézus életének misztériumai, az egyház tanúságtéte; 7. A krisztológia szisztematikus reflexiójának hermeneutikai irányelvei; 8. Jézus Krisztus mint valódi és igazi ember, egy új emberség kezdeményezője; 9. Az egészen Istentől való ember; 10. Isten mint Jézus életének középpontja és forrása; 11. Jézus szolidáris proegzisztenciája, mint Isten és az üdvösség közvetítője; 12. Konfliktus, szenvedés és kereszthalál; 13. Isten követének visszautasítása; 14. Az ő erre adott válasza; 15. A feltámadás és felmagasztalás értelmezése: Jézus célbaérkezése Istenben és új jelenléte nálunk; 16. Isten emberré lett önközlése és az életre vezető út; 17. A Krisztus személyére vonatkozó, a megtestesülés következményeit bemutató és a megváltás művét értékelő dogmák.

Irodalom:

KESSLER, Hans: „Krisztológia”, in Schneider, T. (szerk.): A dogmatika kézikönyve, Budapest 1996, I. köt. 249-472.
Fila Béla: Krisztus Misztériuma, Budapest 1992.
Kasper, Walter: Jézus a Krisztus, Budapest 1996.
Rahner, Karl: A hit alapjai, Budapest, 1983.

Tantárgyfelelős: dr. Sivadó Csaba

MORÁLTEOLÓGIA

M – 01. A morálteológia alapfogalmai

1. Az erkölcsteológia kialakulása, fogalma, módszere, érvelési módja; 2. Istenképiség és keresztény hivatás; 3. Az erkölcsi személyiség alapvonása, személyes cselekvés fogalma, tudatossága, szándékossága, minősítése; 4. A szabad döntés értelmezése, a cselekvés akadályai; 5. Az erkölcsi törvény fogalma, a természetes erkölcsi törvény. a Tóra és Krisztus törvénye, egyházi és társadalmi törvények; 6. A lelkiismeret fogalma, értelmezése, felosztása, a bizonytalan és beteg lelkiismeret, morális szisztémák; 7. A bűn fogalma, fajai, forrásai és következménye; 8. Az erények, a Szentlélek ajándékai és a karizmák.

Irodalom:

BODA László: A keresztény erkölcs alapkérdései, Budapest 1993.
BÖCKLE, F.: A morálteológia alapfogalmai, Bécs 1975.
KIRÁLY Ernő: A keresztény élethivatás, Budapest 1982.
HÄRING, Bernhard: Das Gesetz Christi, München 1976.
HÄRING, Bernhard: Frei in Christus, Freiburg 1989.
KÖVÉR A.: Út, Igazság, Élet, Budapest 1995.
BALÁZS P.: Morális, Veszprém 1998.
BERÁN F.: A keresztény erkölcs alapjai, Budapest 1999.
A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest 1994.
WEBER, H.: Algemeine Moraltheologie, Graz-Wien-Köln, 1991.
VIDAL, M.: Morale Fondamentale, Assisi 1993.

Tantárgyfelelős: dr. Soltész János

M – 02. Az erények

1. A keresztény hit fogalma, biblia-teológiai értelmezése. 2. A keresztény hit megvédése, megvallása, misszió, evangelizáció. 3. A keresztény hit ökumenikus kinyilvánítása. 4. Az üdvözítő hit és az ellene irányuló bűnök. 5. A keresztény remény értelmezése, az Egyház mint a remény tanúja, a bátorság és a remény kapcsolata, a remény elleni bűnök. 6. A keresztény szeretet fogalma, normája, dilemmái, megnyilvánulása a családban és az emberi közösségben. 7. Az irgalmasság cselekedetei, az ellenségszeretet, bűnök a szeretet ellen. 8. A megtérés fogalma és szentségi karaktere.

Irodalom:

BODA László: Isten országa közöttünk, Budapest 1993.
RAHNER, Karl: Hit, Szeret, Rremény, Budapest-Luzern 1991.
PIEPER, J.: A négy sarkalatos erény, Budapest 1996.
KIRÁLY Ernő: A keresztény élethivatás, Budapest 1982.
HÄRING, Bernhard: Das Gesetz Christi, München 1976.
HÄRING, Bernhard: Frei in Christus, Freiburg 1989.
KÖVÉR A.: Út, Igazság, Élet, Budapest 1995.
BALÁZS P.: Morális, Veszprém 1998.
BERÁN F.: A keresztény erkölcs alapjai, Budapest 1999.
A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest 1994.
WEBER, H.: Algemeine Moraltheologie, Graz-Wien-Köln, 1991.
VIDAL, M.: Morale Fondamentale, Assisi 1993.

Tantárgyfelelős: dr. Soltész János

M – 03. A vallásosság

1. A keresztény vallásosság fogalma, alapvető megnyilvánulásai, a „szent” értéke; 2. A vallásos személyiség főbb jellemvonásai; 3. Az áldozatbemutatás fogalma, a keresztény kultusz csúcsa; 4. A kultikus ünneplés teológiája és gyakorlata; 5. Az imádság fogalma, fajtái, problémái; 6. A vallásosság különleges megnyilvánulásai: a fogadalom és az eskü; 7. A vallásosság elhajlásai: a hiszékenység (bálványimádás, babona, spiritizmus, horoszkópok, New Age) és a vallásosság elhanyagolása (káromkodás, átkozódás, szentségtörés, simónia).

Irodalom:

Boda László: Adjátok meg Istennek, ami Istené, Budapest 1992.
KIRÁLY Ernő: A keresztény élethivatás, Budapest 1982.
HÄRING, B.: Krisztus törvénye, Pannonhalma-Róma 1998.
KÖVÉR A.: Út, Igazság, Élet, Budapest 1995.
A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest 1994.
GÁL Péter: New Age, Budapest 1996

Tantárgyfelelős: dr. Soltész János

M – 04. Az élettel kapcsolatos kérdések

1. Az igazságosság erénye, a tulajdon fogalma, megsértése, a jóvátétel kérdése; 2. A személyi kibnotakozás, az aszkézis és a böjt; 3. Egészség, betegség, halál; 4. Az élettel kapcsolatos felelősség: gyilkosság, öngyilkosság, önvédelem, háború; 5. A nemiség erkölcsi problémái, a keresztény házasság értelmezése; 6. A házasság termékenysége, családtervezés, abortusz, sterilizáció, mesterséges megtermékenyítés, béranyaság; 7. A nemiség és a házasság tévutai, devianciák.

Irodalom:

BODA László: Emberré lenni, vagy birtokolni? Budapest 1991.
KIRÁLY Ernő: A keresztény élethivatás, Budapest 1982
HÄRING, B.: Krisztus törvénye, Pannonhalma-Róma 1998.
KÖVÉR A.: Út, Igazság, Élet, Budapest 1995.
GAIZLER Gy.: A bioetika alapkérdései, Budapest 1997.
VARGA A.: Élet és erkölcs, Róma 1980.
KOVÁCS J.: A modern orvosi etika alapjai, Budapest 1997.
II. JÁNOS PÁL: Evagelium vitae, Enciklika, Róma 1995.
A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest 1994.

Tantárgyfelelős: dr. Soltész János

KÁNONJOG

J – 02. Házasságjog

A házasság fogalma, a házasságot szabályozó jogrendek, a házassági beleegyezés, jogképesség a házasságra, a beleegyezés törvényes formái, a kötelék felbontási lehetőségei, a házasság érvényesítési formái

Irodalom:

ERDŐ Péter: Egyházjog, Budapest 1992.
HOLLÓS János: A keleti kánonjog, III. szemeszter, Nyíregyháza 1995.
SZABÓ Péter: „A vegyes rítusú házasságkötéseknél illetékes paróchusra vonatkozó hatályos norma a korábbi szabályozás tükrében”, in Athanasiana 10 (2000) 57-69.
SZABÓ Péter: „A keleti vegyesházasságok törvényes formái (CIC 1127. kán. 1. §). A hatályos latin normatíva ökumenikus vetületei”, in Kánonjog 2 (2000) 47-60.

Tantárgyfelelős: dr. Melles Tivadar

J – 04. Szentségi jog

Az egyház megszentelői tevékenysége („szentségi jog”)

A szentségi jog szabályozására illetékes hatóság, Communicatio in sacris, keresztség, bérmálás, eucharisztia, bűnbánat, betegek kenete, szent rend, a házasság fogalma, házassági jogképesség, házassági beleegyezés, a házasságkötés törvényes formája, a házasság felbontásának és érvényesítésének lehetőségei, a szentségjogra vonatkozó részleges jogszabályok, szentségjogi kazuisztika és adminisztráció.

Irodalom:

Erdő Péter: Egyházjog, Budapest 1992.
Hollós János: A keleti kánonjog, III. szemeszter, Nyíregyháza 1995, (kézirat).
Aa.Vv.: I sacramenti della Chiesa, (Il Codice del Vaticano II, 8), Bologna 1989.
Prader, J.: Il matrimonio in Oriente ed in Occidente (Kanonika 1), Roma 1992.
Chiappetta, L.: Il matrimonio nella nuova legislazione canonica e concordataria, Roma 1990.
Castano, J. F.: Il sacramento del matrimonio, Roma 21992, I-II.
Szabó Péter: „A vegyes rítusú házasságkötésnél illetékes paróchusra vonatkozó hatályos norma a korábbi szabályozás tükrében”, in Athanasiana 10 (2000) 57-69.

Tantárgyfelelős: dr. Melles Tivadar

J – 03. Egyházi alkotmányjog

Isten népe és annak hierarchikus tagozódása („egyházi alkotmányjog”)

A II. Vatikáni Zsinat egyházképe, a krisztushívők és klerikusok jogai és kötelezettségei, társulatok, az Egyház legfőbb hatósága, a sajátjogú egyházak természete, tipológiája és szabályozása, a püspöki székek betöltésének módozatai, a részegyházak és belső rendjük, koordináció a sajátjogú egyházak között.

Irodalom:

Erdő Péter: Egyházjog, Budapest 1992.
Hollós János: A keleti kánonjog, I-II. szemeszter, Nyíregyháza 1995, (kézirat).
Aa.Vv., Collegialità e Primato. La suprema autorità della Chiesa (Il Codice del Vaticano II), Bologna 1993.
Aa.Vv., Il diritto nel mistero della Chiesa (Quaderni di Apollinaris 9), Roma 21990.
Szabó Péter: „A «sajátjogú egyházak» ekkleziológiai értéke a decr. «Orientalium Ecclesiarum» és a Keleti Kódex (CCEO) tükrében”, in Studia Wesprimiensia 1 (1999) 2, 93–107.
Szabó Péter: „Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-38. kk.)”, in Kánonjog 1 (1999) 1-2, 33-68.
Szabó Péter: „Sajátjogú egyházak a CCEO 174-176. kánonjának szabályozása szerint”, in Athanasiana 2 (1996) 117-142.
Szabó Péter: „A püspökválasztást érintő szabályozás módosulásai a keleti katolikus egyházjogban”, in Athanasiana 4 (1997) 83-94.
Szabó Péter: „A sajátjogú metropolitai egyházak kormányzati szervei”, in Athanasiana 6 (1997) 61-85.

Tantárgyfelelős: dr. Melles Tivadar

LITURGIKA

L – 01. Szertartástan

A tantárgy célja, hogy általános bevezetést nyújtson a görög katolikus egyház istentiszteletébe. Az alapfogalmakat és témákat analitikusan tárgyalja.

A tananyaghoz tartozik a liturgikus kislexikon ismerete is, melyről a vizsgán számot kell adni. A hallgatóknak a vizsgaidőszak kezdetéig minimálisan kettő oldalas fordítást kell készíteniük a szaktanárral megbeszélt szövegből.

1. Szertartás és szertartástan; 2. A rítusok, a bizánci rítus sajátosságai; 3. Az istentiszteleti helyek; 4. A liturgikus ruhák; 5. Liturgikus edények és eszközök; 6. A liturgikus könyvek; 7. Az istentiszteleti jelek; 8. Fontosabb és leggyakoribb imáink.

Irodalom:

Ivancsó István: Görög katolikus szertartástan, Nyíregyháza 22000.
TAFT, Robert: La liturgia delle ore in Oriente e in Occidente, Milano 1988.
KIZÁK János – SZÉMÁN István: A szertartásmenet rövid tankönyve, Ungvár 1912.
IVANCSÓ István: Görög katolikus liturgikus kislexikon, Nyíregyháza 1997.

Tantárgyfelelős: dr. Ivancsó István

1. A mindennapi istentiszteletek; 2. A Szent Liturgia, annak három része, részletes szimbolikájuk; 3. Az egyházi év; 4. A szentségek; 5. A szentelmények.

Irodalom:

Tantárgyfelelős: dr. Ivancsó István

L – 05. Zeneelmélet és liturgikus ének

A Szent Liturgia főbb dallamai. Himnuszok. népénekek. Vecsernye és utrenye állandó énekei. A zenei írás és olvasás alapjai. Tropárok és kontákok.

Tantárgyfelelős: Gebri József

Sztihirák és előversek. Előre megszentelt áldozatok liturgiája. Tropárok, kontákok.

Tantárgyfelelős: Gebri József

GYAKORLATI TEOLÓGIA

GY – 02. Pedagógia

1. A pedagógia fogalma, tárgya, helye a tudományok rendszerében; 2. A pedagógiai alap- és rokonfogalmai (szocializáció, művelődés, nevelés stb.); 3. Különböző nevelési modellek pedagógiatörténeti és filozófiai előzményei; 4. A nevelés informális és formális színterei (család, iskola, kortársak stb.); 5. Nevelésmódszertani kérdések. Direkt és indirekt metodikák; 6. A mai magyar nevelési gyakorlat-alternativitás.

1. Az oktatáselmélet rendszere, alapfogalmai; 2. A tanulás fogalma, tanuláselméletek; 3. Az oktatás tartalma, a tudás; 4. A tanítási-tanulási folyamat szerkezete; 5. Az oktatás megszervezése, szervezeti keretei és munkaformái; 6. Az oktatás módszerei és eszközei.

Tantárgyfelelős: Grunda János

GY – 03. Kateketika

1. A kateketika alapfogalmai; 2. A katekétaképz(őd)és súlypontjai; 3. A Szentírás kateketikai struktúrái; 4. A katekézis története; 5. A katekézis mai irányvonalai; 6. A katekézis résztvevői; 1/ Milyen utat építhet a család a hit felé? 2/ A katekéta személyisége; 3/ Katekézis és a hit fejlődése kisgyermekkortól a felnőtté válásig; 4/ Felnőttek katekézise; 7. Hittankönyveink.

I. félév, heti 2 óra

Tantárgyfelelős: dr. Obbágy László

1. A katekézis katekumenális jellege; 2. A hitoktatás gyakorlati kérdései; 1/ Alapelvek a hitoktatás anyagának elrendezésében; 2/ Tanterv, tanmenet, óravázlat; 3/ A hitoktatás módszertana; 3. A katekézis egyes feladatai; 1/ A hitoktatás nyelve, a vallási fogalmak megalapozása; 2/ A katekézis; 3/ Az imádságra nevelés; 4/ A biblikus hitoktatás; 5/ Felkészítés a szentségek vételére; 6/ Liturgia és katekézis; 7/ Erkölcsi nevelés; 8/ Az egyháztörténelem tanítása; 9/ Ökumenizmus és katekézis.

II. félév, heti 2 óra

Tantárgyfelelős: dr. Obbágy László

GY – 09. Pasztorálpszichológia

1. Lelkigondozás és pszichológia. A lelkipásztori pszichológia. – A főbb pszichológiai irányzatok és pszichoterápiás jelentőségük. 2. Emberkép a pszichológiai irányzatokban. – Az énvédő mechanizmusok. A krízis. 3. Az emberi kapcsolatok, kommunikációelméleti megközelítésben. – A kapcsolatot (kommunikációt) segítő és gátló tényezők. 4. Rendszerszemlélet a lelkigondozói gyakorlatban. – A segítő kapcsolat. Az eredményes kapcsolat meghatározói: a segítő és a kliens változói. 5. A tisztázó beszélgetések négy mezős modellje, alapstruktúrája. A moderálás alapelvei. 6. Intervenciós módszerek a tisztázó beszélgetésben. 7. A válás és a vegyes családok gondozási szempontjai. 8. A fiatalkori devianciák. Az öngyilkosság. – Támasznyújtás és megelőzés. 9. Függőségi magatartás és szenvedélybetegségek. 10. A mentális, a szomatikus és pszichoszomatikus betegségek. – A beteg ember lekigondozása. 11. A haldoklás és a gyász lélektana. – A haldokló és a gyászoló kísérése. 12. A segítő szerep krízisjelenségei- és a lekigondozás. 13. Tantárgytesztes záródolgozat.

A hallgatók az elméleti anyagot (lehetőség szerint) könyv, illetve fénymásolat formájában kapják meg. Az előadás mellett helyzetgyakorlatokban szerezhetnek személyes tapasztalatokat. Az oktató által röviden ismertetett terápiás esetek tanulságaiból a témára fókuszálva kaphatnak példát. Kiegészíthetik saját tapasztalataikkal a tanultakat.

Irodalom:

Hézser Gábor: A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve, Budapest 1991.
Thomann, Christoph – Thun, Friedemann Schulz von: Tisztázó beszélgetések, Budapest 1992.
Hézser Gábor: Miért? Rendszerszemlélet és lelkigondozói gyakorlat, Budapest 1996.
Gyökössy Endre: Magunknak magunkról, Budapest 1989.
Jelenits István – Tomcsányi Teodóra (szerk.): Tanulmányok a vallás és a lélektan határterületéről, Budapest 1998.
Jelenits István – Tomcsányi Teodóra (szerk.): Egymás közt egymásért, Budapest 1990.
Segítő találkozások (Példatár), Budapest 1991.
Krízis – pszichoszomatika – alkoholizmus – narkománia, Budapest 1998.
Tringer László: A gyógyító beszélgetés, Budapest 1991.
Hárdi István: A lélek egészségvédelme, Budapest 1992.
Bakó Tihamér: Verem mélyén. Könyv a krízisről, Budapest 1996.

Tantárgyfelelős: Lipcsák Tamás