Előzmények. A Hajdúdorogi Egyházmegye felállításáig a magyar görög katolikusok a munkácsi, az eperjesi, a balázsfalvi és a szamosújvári egyházmegyékben éltek. Az 1905-ben alapított budapesti görög katolikus paróchia az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. Ezekben az egyházmegyékben a liturgia nyelve egyházi szláv ill. román volt, de mellettük magyar egyházközségekben a magyar nyelvet is használták.

A múlt század első felétől kezdve a görög katolikus magyarok arra törekedtek, hogy a szertartásokat kizárólag magyarul végezzék. Miután az erre vonatkozó kezdeményezéseik eredménytelenek maradtak, arra a meggyőződésre jutottak, hogy a magyar liturgikus nyelv csak egy “magyar egyházmegyében” valósulhat meg.

A legjelentősebb magyar egyházközség, Hajdúdorog, 1866-ban feliratot intézett I. Ferenc József királyhoz, Simor János esztergomi érsekhez, az udvari főkancelláriához és az országgyűléshez, melyben kérik a magyar liturgikus nyelv szentesítését, magyar püspökség, vagy független püspöki helynökség megszervezését (felállítását) Hajdúdorog székhellyel. Továbbá a Julián-naptár helyett a Gergely-naptár bevezetését, és görög katolikus nagygyűlés rendezésének engedélyezését is kérték. A hajdúdorogiak a kérvényekre választ nem kaptak, Szabolcsból és Zemplénből is intéztek feliratokat az országgyűléshez. Annyit azonban elértek, hogy felkeltették a társadalom érdeklődését a görög katolikus magyarok sorsa iránt. Egy kongresszus megtartásának nem volt többé akadálya.

A görög katolikus magyarok nagygyűlésére 1868. április 16-án került sor Hajdúdorogon. Ezen 33 egyházközség képviseletében 220 küldött és 20 lelkész jelent meg. 19 egyházközség és 11 lelkész levélben közölte, hogy a gyűlés határozatait eleve elfogadja. A kongresszus Farkas Lajos főhadnagy elnökletével elhatározta, hogy az ország egyházi és világi vezetőitől kéri Hajdúdorog székhellyel a magyar görög katolikus püspökség felállítását, a szertartási könyvek lefordítását az állam költségén és a magyar liturgikus nyelv szentesítésének kieszközlését az illetékes helyen, “ha ez csakugyan szükséges lenne”. Ez utóbbi megjegyzésnek az a magyarázata, hogy a kongresszus résztvevői abban a tudatban voltak, hogy a görög katolikus egyházban a püspök joga a liturgikus nyelv szentesítése.

A nagygyűlés a görög katolikus magyarok ügyeinek intézésére Állandó Végrehajtó Bizottságot szervezett, melynek első elnöke Farkas Lajos lett.

Bár a kongresszus kifejezetten magyar püspökség alapítását kérte, a király csak püspöki külhelynökséget állított fel. (Ilyen szervezetet nagy kiterjedésű egyházmegyékben szoktak felállítani a központtól távol eső paróchiák számára.) A vikáriátust Pászthélyi Kovács János munkácsi püspök szervezte meg. Helynökké Danilovics János kanonokot nevezte ki; joghatósága alá rendelt 33 munkácsi egyházmegyés paróchiát.

Azonban a görög katolikus magyarok ezzel az eredménnyel nem elégedtek meg és tovább folytatták erőfeszítéseiket a hajdúdorogi kongresszus határozatainak megvalósulásáért. Támogatták őket a törvényhatóságok is (megyék, városok) az országgyűléshez intézett felirataikkal. A király 1881-ben már kész volt a magyar püspökség felállítására. Megbízásából Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter véleményt kért a püspöki kar tagjaitól és a budapesti egyetem teológiai karától. A megkérdezettek a munkácsi és az eperjesi püspökök kivételével valamennyien ellenezték a püspökség felállítását, így a kérdés egy időre lekerült a napirendről. Ez a döntés történetünk egyik legfájdalmasabb eseménye volt, hiszen ha akkor felállítják az egyházmegyét 33 békeév állt volna rendelkezésre kifejlesztésére.

Időközben a magyar liturgiát egyre több egyházközségben bevezették. Ezt az is elősegítette, hogy Danilovics János hajdúdorogi külhelynök kilenctagú fordítóbizottságot szervezett, mely a legfontosabb szertartásokat magyar nyelvre ültette át és ki is adta. A magyar egyházközségekben az ószláv nyelv használata a Szent Liturgia csendes imáira és az átlényegülés szavaira szorítkozott. Róma azonban az engedély nélkül elterjedt magyar liturgikus gyakorlatot 1896-ban betiltotta. A magyar kormánynak viszont az volt az álláspontja, hogy új görög katolikus püspökség felállítására csak akkor kerülhet sor, ha előbb Róma engedélyezi a magyar liturgikus nyelv használatát.

A tilalom megváltoztatásának elérésére Budapesten 1898. június 20-án megalakult a Görög Szertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottsága, melynek elnöke Szabó Jenő ny. államtitkár, főrendiházi tag lett. Az új szervezet első renden nem a magyar püspökség felállítását kívánta, hanem azt akarta elérni, hogy a görög katolikus magyarok a jelenlegi egyházmegyék keretei között szabadon használhassák nyelvüket a szertartásokban. Az Országos Bizottság programjához 113 egyházközség, 568 filia és 134.527 hívő csatlakozott.

Az 1900-as jubileumi szentév alkalmával az Országos Bizottság Vályi János eperjesi püspök vezetésével zarándoklatot szervezett Rómába. Ezen 67 lelkész és 394 hívő vett részt. Firczák Gyula munkácsi püspök Rómában csatlakozott a zarándokokhoz. Március 9-én fogadta őket XIII. Leó pápa.

A fogadáson Vályi János átadta a pápának a görög katolikus magyarok emlékiratát. Előadta, hogy az emlékirat, melyet a két egyházmegye (a munkácsi és eperjesi) püspökei terjesztenek elő, több mint 200.000 görög katolikus magyar hívőnek a magyar liturgikus nyelv engedélyezésére vonatkozó kérelmét tartalmazza. A főpásztorok kérik a pápát, hogy legfőbb apostoli hatalmánál fogva szentesítse a magyar nyelv liturgikus használatát. A 90 éves pápa válaszában örömmel üdvözölte a zarándokokat, de a magyar liturgia kérdéséről nem nyilatkozott. Az emlékiratra Rómából később sem jött válasz. Sőt, 1910-ben a Szentszék a budapesti görög katolikus templomban is megtiltotta a magyar nyelv használatát.

Ekkor az Országos Bizottság a püspökség és a magyar liturgia kérdésében egyaránt megváltoztatta álláspontját. Mint említettük, az Országos Bizottság eredetileg nem kívánta a görög katolikus magyaroknak nemzetiségi alapon való elkülönülését, hanem azt kérte, hogy egyházközségeikben a szertartásokat kizárólag magyarul végezhessék. Most már a dorogiakkal együtt küzdött a magyar püspökség felállításáért. Felismerte, hogy a Szentszék a teljes magyar liturgiát nem fogja engedélyezni, ezért megbékélt a két nyelven végzett szertartás gondolatával. Azt javasolta, hogy a görög katolikus magyarok hivatalos liturgikus nyelve a biblikus (Koiné) görög legyen, amely mellett legalább oly mértékben kapjon helyet a magyar nyelv, mint korábban az ószláv mellett.

Szabó Jenő, az Országos Bizottság elnöke főrendiházi felszólalásában kérte a kormányt, hogy a görög katolikus egyházmegye felállításának kérdésében változtassa meg álláspontját, s ne ragaszkodjon a magyar liturgia előzetes engedélyezéséhez. A magyar liturgiát ui. csak magyar püspökség harcolhatja ki (1911).

A kormány az Országos Bizottság álláspontját magáévá tette, s a királytól kérte a magyar görög katolikus püspökség felállítását. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök és Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter közbenjárására Ferenc József király hozzájárult az egyházmegye felállításához. Az erre vonatkozó előterjesztést Csernoch János kalocsai érsek, a későbbi hercegprímás juttatta el az Apostoli Szentszékhez, 1911 végén. Az előkészítő tárgyalások azonnal megindultak. A kormány az Országos Bizottság javaslatának megfelelően azt kérte, hogy az új püspökség hivatalos liturgikus nyelve az “ógörög” legyen, s ennek keretében a magyar nyelv a nyugati egyház gyakorlata szerint érvényesüljön.

I. Ferenc József király, mint a magyar katolikus egyház főkegyura 1912. május 6-án megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét, X. Szent Pius pápa pedig az 1912. június 8-án kiadott “CHRISTIFIDELES GRAECI” kezdetű bullával kanonizálta azt. A bullát Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Pius pápa állította össze.

Az Apostoli Szentszék az új egyházmegyébe 162 paróchiát osztott be. Ezek közül 1 az esztergomi, 8 az eperjesi, 70 a munkácsi, 4 a szamosújvári, 44 a nagyváradi és 33 a fogarasi egyházmegyéhez tartozott.

A magyar kormánnyal kötött megállapodás értelmében a püspök, a kanonokok és az egyházmegyei hivatal tisztségviselőinek javadalmazásáról, az egyházmegyei intézmények felállításáról a magyar állam gondoskodik. A liturgia hivatalos nyelve a “klasszikus” görög nyelv. Az egyházmegyét az esztergomi metropóliába osztották be.

A Szentszék Papp Antal munkácsi megyéspüspököt 1912. november 17-én a Hajdúdorogi Egyházmegye apostoli kormányzójává nevezte ki. Ő kormányozta az egyházmegyét 1913. október 5-ig.

Kinevezése. Hazánkban a kiegyezéstől az első világháború végéig a római és a görög katolikus püspököket a kultuszminiszter előterjesztésére – rendszerint az Apostoli Szentszék előzetes hozzájárulásával – a király nevezte ki. I. Ferenc József király a Hajdúdorogi Egyházmegye első megyéspüspökévé Miklósy Istvánt, sátoraljaújhelyi lelkészt, zempléni főesperest nevezte ki 1913. április 21-én. X. Pius pápa a kinevezést 1913. június 23-án prekonizálta (kihirdette).

Életrajza: Miklósy István a Zemplén megyei Rákóc községben született 1857. augusztus 22-én. A gimnáziumot Ungvárott, teológiai tanulmányait ugyanott és Budapesten végezte. Mint tanulmányvégzett papnövendék az ungvári görög katolikus tanítóképző tanára lett. Pásztélyi püspök szentelte pappá 1884. április 17-én. A püspök 1888-ban titkárává, 1890-ben szentszéki tanácsossá, ugyanakkor XIII. Leó pápa tb. pápai káplánná nevezte ki. 1894-ben sátoraljaújhelyi lelkész és esperes, 1907-ben zempléni főesperes lett. Közéleti érdemeinek elismeréseképpen megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

Felszentelése és trónfoglalása: Az egyházmegye első püspökének felszentelése Hajdúdorogon történt 1913. október 5-én. Az ünnepséget Papp Antal megyéspüspök, ap. kormányzó megbízásából Jaczkovics Mihály hajdúdorogi vikárius szervezte meg.

A püspök október 4-én érkezett Hajdúdorogra. Útja valóságos diadalmenet volt: a vasútállomásokon ünnepséget rendeztek tiszteletére. Hajdúdorogon kürtszó és mozsárágyú jelezte érkezését. A városba harangzúgás és a nép lelkes éljenzése közben vonult be. Tiszteletére három diadalkaput állítottak fel. A templomba vezető utat virágszőnyeg borította. Az ünnepségen 136 lelkész jelent meg. A királyi adománylevelet Ruttkay Gyula szabolcsi főesperes, nyíregyházi paróchus, a pápai bullát Boér Arthur magyarkászoni esperes olvasta fel.

A felszentelés és beiktatás szertartását Drohobeczky Gyula körösi püspök végezte Fischer Colbrie Ágoston kassai püspök és Lányi József tinini felszentelt püspök, nagyváradi kanonok közreműködésével.

Miklósy püspök jelmondata: “Kitartásban a siker”. Felszentelése napján Jaczkovics Mihályt helynökévé, Slepkovszky János nyírpazonyi lelkészt pedig titkárává nevezte ki. Megbízta Jaczkovics helynököt, hogy Papp Antal apostoli kormányzótól a hajdúdorogi egyházmegyére vonatkozó ügyiratokat átvegye. Ezzel megkezdődött az új egyházmegye önálló élete.

A püspöki székhely. Az alapító bulla az egyházmegye székhelyéül Hajdúdorogot jelölte ki. A város megközelítése azonban a legtöbb paróchiáról igen körülményes volt. Emellett nem rendelkezett egyetlen olyan kulturális intézménnyel sem, amelyre azonnal szükség lett volna, annál is inkább mert az anyaegyházmegyék a Hajdúdorogi Egyházmegyébe került papok gyermekeitől minden anyagi támogatást megvontak. A papság azt várta a püspöktől, hogy központi fekvésű városban telepedjen le, ahol középiskolák és diákotthonok vannak.

A magyar kormány és a püspöki kar Debrecent jelölte ki székhelyül. A Debreceni Városi Tanács hozzájárult ahhoz, hogy az új egyházmegye székhelyét a városban állítsák fel, sőt annak kiépítéséhez igen jelentős anyagi támogatást szavazott meg. A magyarországi református közvélemény nyomására azonban álláspontját megváltoztatta, s kijelentette, hogy a püspökség székhelyére nem tart igényt.

Ennek ellenére Miklósy püspök úgy döntött, hogy ideiglenesen – három évre – Debrecenben telepszik le. 1913. október 15-én vonult be ideiglenes székhelyére. Fogadtatása ünnepélyes körülmények között történt. Debrecenből 50 tagú küldöttség utazott Nyíregyházára, hogy ott fogadja a Sátoraljaújhelyről érkező püspököt. Ugyanitt Jaczkovics helynök vezetésével 40 pap várta, hogy székhelyére kísérjék. A debreceni állomáson a különböző egyházak és intézmények képviselői a város vezetői, és hatalmas tömeg fogadta a püspököt, akit megérkezésekor a polgármester üdvözölt. A püspök válaszában kijelentette, hogy működésével a megbékélést akarja szolgálni, a városnak rendelkezésére áll minden erejével a közjó, a vallás és a haza érdekében kifejtett munkájában.

A püspök az állomásról a görög katolikus templomba, innen a kereskedelmi és iparkamara épületében bérelt lakásába vonult. A templomban Papp Gyula lelkész, új otthonában pedig a Kamara titkára üdvözölte. Kijelentette: a Kamara büszke arra, hogy otthont nyújthat a főpásztornak, s kifejezte reményét, hogy ez a ház meleg, nyugalmas és kellemes otthona lesz.

Este a debreceni Katolikus Népszövetség fáklyás felvonulást rendezett a püspök tiszteletére. A résztvevők lakása elé vonultak és lelkesen ünnepelték. Az első főpásztor ilyen rendkívül ünnepélyes külsőségek között vette át egyházmegyéje kormányzását.

Az egyházmegye békés életét azonban egy váratlan, tragikus esemény rázta meg. A püspökség címére 1914. február 22-én álnévvel feladott levél érkezett Csernovitzból. Írója közli, hogy 100 koronát, valamint egy aranyozott templomi csillárt és leopárdbőrt tartalmazó csomagot adott fel. A küldemény másnap, február 23-án meg is érkezett. Slepkovszky János püspöki titkár baltával akarta felbontani a kb. 18 kg-os csomagot, amely felrobbant és darabokra szaggatta őt és Jaczkovics Mihály helynököt, halálosan megsebesítette dr. Csatth Sándor ügyvédet, az egyházmegye ügyészét, aki a merénylet után még egy órát élt.

Dávid Miklós József joghallgató, Kriskó Elek és Bihon Miklós egyházmegyei írnokok súlyos, a ház lakói közül többen, könnyebb sérülést szenvedtek. A szertehulló téglák és az üvegszilánkok, valamint a légnyomás ereje a szomszédos épületekben tartózkodó embereket is megsebesítették. A sebesültek közül Dávid Miklós József kétévi szenvedés után, 1916. február 29-én, 26 éves korában, Bihon Miklós pedig 1923. július 12-én, életének 29., áldozópapságának 2. évében elhunyt.

A merénylet halálos áldozatainak temetése a debreceni görög katolikus templom előtti téren történt. A szertartáson, melyet Miklósy püspök végzett, 30.000 ember vett részt. A szentbeszédet Papp János hajdúböszörményi lelkész tartotta. Jaczkovics helynök holttestét Hajdúdorogra szállították, itt helyezték örök nyugalomra. Csatth Sándort családi sírboltban, Slepkovszky titkárt a katolikus temetőben temették el. Ez utóbbit azonban megszüntették, ezért a debreceni egyházközség hamvait 1956-ban exhumáltatta, és a Köztemetőben helyeztette el új sírban.

A három vértanú emlékét a debreceni templom szentélyében festmény örökíti meg, mely Szegedi Molnár Géza alkotása és a merénylet 45. évfordulójára készült el.

A debreceni tragédia újra felvetette a püspöki székhely kérdését. A püspök 1914. március 21-én tárgyalást folytatott Tisza István miniszterelnökkel, valamint Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. Ezen elhatározták, hogy a püspök az egyházmegye székhelyét Nyíregyházára teszi át. Ez volt a papság túlnyomó többségének kívánsága. A püspöki székhely megváltoztatását az Apostoli Szentszék tudomásul vette.

Miklósy püspök 1914. szeptember 19-én kiadott körlevelében tudatta a papsággal, hogy szeptember 23-án átköltözik Nyíregyházára: “Lakásomul” – írja a körlevélben – “a püspöki széklak felépüléséig a megfelelőleg átalakított hitközségi bérpalota fog állni”. – A püspök ekkor még nem tudhatta, hogy az egyházmegyei központ kiépítésére csaknem 70 év múlva kerül sor...

Miklósy püspök még debreceni tartózkodása idején megszervezte a 24 tagból álló egyházmegyei Szentszéket.

Az alapító bulla rendelkezése szerint az egyházmegyében hat tagból álló káptalant kell szervezni. A székesegyházi káptalannak eleinte csak három, majd öt tagja volt. I. Ferenc József király 1914. március 20-án nevezte ki az egyházmegye kanonokjait: Damjanovics Theodort, Bnnyay Jenőt és Mitrovics Eleket. 1916. szeptember 5-én pedig Ruttkay Gyula és Melles N. Géza kapott kanonoki kinevezést. A hattagú teljes káptalan csak 1927-ben alakult meg.

1. A székesegyházi főesperesség 3 esperesi kerülettel (hajdúdorogi, érmelléki, nagylétai) és 28 paróchiával.

2. A szabolcsi főesperesség 4 esperesi kerülettel (karászi, máriapócsi, nyírbélteki, nyíregyházi) és 33 paróchiával.

3. A szatmári főesperesség 5 esperesi kerülettel (batizvásári, csengeri, nyíri, nagykárolyi, szatmárnémeti) és 43 paróchiával.

4. A zempléni f őesperesség 3 esperesi kerülettel (bodrogközi, hegyaljai, miskolci) és 24 paróchiával.

5. A székelyföldi főesperesség 4 esperesi kerülettel (csíki, háromszéki, marosvásárhelyi, udvarhelyi) és 35 paróchiával.

A Christifideles bulla – mint ismeretes – lehetővé tette, hogy a fogarasi főegyházmegyéből. átcsatolt paróchiákat a hajdúdorogi megyéspüspök külhelynök segítségével kormányozza. Papp Antal apostoli kormányzó, hogy a kinevezendő püspök helyzetét megkönnyítse, a székelyföldi vikáriátus megszervezésének ügyét is napirendre tűzte. A székelyföldi városok közül Csíkszereda, Marosvásárhely és Székelyudvarhely egyaránt meg szerette volna szerezni a külhelynökség székhelyét. Az erre vonatkozó kérelmüket a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, valamint az apostoli kormányzóhoz terjesztették fel.

Papp Antal a székhely kérdésében Jaczkovics Mihály hajdúdorogi külhelynöktől kért véleményt. Jaczkovics a Székelyföldre utazott, s az ott szerzett tapasztalatai alapján Marosvásárhely mellett foglalt állást. Javaslatát később Miklósy püspök is elfogadta, így ez a város lett a vikáriátus székhelye. A püspök vikáriussá Hubán Gyula szatmárnémeti lelkészt nevezte ki 1915. július 31-én. Joghatósága a székelyföldi főesperesi kerülethez tartozó egyházközségekre terjedt ki.

A görög katolikus magyarságnak – a liturgikus nyelv mellett – legégetőbb problémája a naptárügy volt. A görög katolikus magyarok többsége vegyes szertartású, illetve vegyes vallású vidékeken élt. A Julián-naptár szerinti ünnepeket úgyszólván csak a falusi hívek tudták megtartani. A tisztviselők, a gyári munkások és általában az alkalmazottak még a legnagyobb ünnepeken is kénytelenek voltak dolgozni. Emiatt különösen a városokban igen sokan elhidegültek a görög szertartástól.

A hajdúdorogiak már az 1866. évi felterjesztésekben engedélyt kértek arra, hogy keresztülvihessék “a két szertartású egységes katolikus egyháznak nem kis botrányul szolgáló két különböző naptár egyesítését is”.

Firczák Gyula munkácsi püspök 1899-ben tervbe vette a naptáregyesítést, de a hagyományokhoz ragaszkodó híveinek esetleges ellenállásától tartva, levette a napirendről. A budapesti görög katolikus paróchia a Szentszék engedélyével 1909. szeptember 1-jén bevezette a Gergely-naptárt. A fővárosiak példáját más egyházközségek is követni akarták. Miklósy István hajdúdorogi, Papp Antal munkácsi és dr. Novák István eperjesi püspök tárgyalásokat folytattak a naptáregyesítésről, majd 1916. május 4-én értekezletet tartottak Nyíregyházán, amelyen elhatározták a Gergely-naptár bevezetését. Elrendelték, hogy 1916. június 24-től kezdve a három egyházmegye területén az állandó és a változó ünnepeket a Gergely-naptár szerint kell megtartani. Az egyházmegye magyar egyházközségeiben szinte zökkenőmentesen sikerült bevezetni a Gergely-naptárt.

Az állam határainak megváltozásával az egyházmegye joghatósági területe is megváltozott. 75 paróchia Romániához, 4 pedig Csehszlovákiához került. 1 nagyváradi és 1 lugosi egyházmegyés paróchia viszont Magyarországon maradt. (Bedő, ill. Battonya.) Ezeket a Szentszék a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez csatolta (1935). Miklósy püspök 6 új paróchiát szervezett.

Az alapító bulla rendelkezése szerint a görög liturgikus nyelvet az egyházmegyében 1915-ben kellett volna bevezetni. Erre azonban már csak azért sem kerülhetett sor, mert nem voltak görög liturgikus könyvek. Miklósy püspök 1920-ban kiadta “A görög szertartású katholikus egyház szent és isteni Liturgiája” c. misekönyvet, amelyben a szentmise kánoni része a “Szent, szent, szent” kezdetű énektől a Miatyánkig – görögül is – megtalálható.

A püspök a misekönyvet Lorenzo Schioppa budapesti nuncius közvetítésével elküldte Rómába. Egyben jelentette, hogy a régebbi kiadású liturgikonokat, melyek a szentmise szövegét kizárólag magyar nyelven tartalmazzák, a papság használaton kívül helyezte.

A Keleti Kongregáció válaszában fenntartotta ugyan a magyar liturgikus nyelv használatára vonatkozó tilalmat, de számolva a leküzdhetetlen nehézségekkel, nem emelt kifogást az ellen, hogy a hivatalos görög liturgikus nyelv átmenetileg csak a kánoni részben jut kifejezésre.

Miklósy püspök a misekönyvön kívül kiadta a díszes kiállítású evangéliumos könyvet (1925), valamint az Egyházi Szerkönyvet, az Euchologiont is (1927).

Miklósy püspök kormányzása idején állította fel az Apostoli Szentszék a Szent Miklós Provinciát (1932) és ebbe a szervezetbe osztotta be a magyarországi bazilitákat is. 1935-ben négy ungvári bazilissza apáca telepedett le Máriapócson; ők vetették meg hazánkban a Rend női ágának alapjait.

Az egyházmegye első püspökének felszentelése után a Hajdúdorogi Állandó Végrehajtó Bizottság úgy vélte, hogy hivatását teljesítette. Ezért 1913. október 26-án tartott ülésén kimondta feloszlását. E határozatot a szervezet utolsó elnöke Farkas Győző bejelentette Miklósy püspöknek is.

Az Országos Bizottság azonban nem követte a dorogiak példáját. A világháború idején, sőt még az utána következő években is életjelt adott magáról, de jelentőségét elvesztette, mert megvalósultak azok a célok, amelyekért létrehozták.

Azonban az első világháború után kialakult körülmények között szükség volt az egész görög katolikus magyarságot átfogó életerős társadalmi szervezetre. Ennek létrehozása érdekében fáradozott elsősorban Maxim Athanáz, a máriapócsi kolostor főnöke, Végsheö Dániel nyírbaktai és Fedák Miklós leveleki paróchus. Hosszas előkészítés után 1921. október 1-jén Máriapócson megalakult a Magyar Görög Katolikusok Országos Szövetsége.

A MAGOSZ védnöke a megyésfőpásztor, egyházi elnöke Papp János hajdúdorogi paróchus, világi elnöke dr. Illés József egyetemi tanár, országgyűlési képviselő lett.

A szövetség a görög katolikus magyarok egységének megvalósítását, öntudatának ébren tartását és érdekeinek védelmét tekintette legfőbb feladatának. Központja Máriapócs volt. Egy időre sikerült is egyesítenie az egész görög katolikus magyar társadalmat. A Máriapócson rendezett MAGOSZ-nagygyűlések hatalmas tömegeket mozgattak meg, s ezek görög katolikus magyarság történetének ünnepi órái voltak, amikor görög katolikus tudósok, művészek, magas rangú állami tisztviselők és az egyszerű nép fiai egymásra találtak.

A szövetség központja 1928-ban Budapestre került. Ezzel elvesztette közvetlen kapcsolatát a görög katolikus tömegekkel, s így egyre inkább elerőtlenedett.

A MAGOSZ hivatalos közlönye a Görög Katholikus Tudósító volt, melyet Kozma János nyírcsászári paróchus szerkesztett. A lap 1926 őszén megszűnt, mert nem tudta megszerezni a társadalom támogatását. Mindössze 5-600 példányban jelent meg. Az újság megszűnésével a görög katolikus társadalmi élet is pangásnak indult.

A MAGOSZ vezetősége az 1927. októberében tartott Katolikus Nagygyűlésen elhatározta, hogy új lapot indít. Megalakult a Görögkatolikus Sajtó-Előkészítő Bizottság, mely országos gyűjtéssel, valamint a Máriapócsi Naptár kiadásával megteremtette a sajtó pénzügyi alapjait. Az Előkészítő Bizottság, miután feladatát teljesítette, 1929. március 14-én feloszlott.

A MAGOSZ új közlönye “Görög Katolikus Szemle” címmel jelent meg 1929. március 31-én. Főszerkesztő: Gróth István, az Iparművészeti Főiskola ny. igazgatója, felelős szerkesztő: Mikulich Károly gimnáziumi igazgató, kiadó: dr. Szaplonczay Ödön miniszteri tanácsos. Munkájukat mostoha körülmények között. fűtetlen szobában, ingyen végezték. A Szemlének ui. eleinte csak 547 előfizetője volt, ugyanakkor, amikor a “Szív” újság 610, más hitbuzgalmi lapok 780 példányban jártak görög katolikus egyházközségekbe. A szerkesztőknek – akik mint a görög katolikusok ügyének megszállottjai dolgoztak – tiszteletdíj nem jutott. A Szemle megjelenését a MAGOSZ anyagi támogatása tette lehetővé. Az újság összekötő kapocs lett az országban szétszórtan élő görög katolikusok között.

Az egyházmegyében a MAGOSZ-on kívül más egyesületek is működtek. Ezek közül megemlítjük a Szent Miklós Budapesti Agapé Társaságát és a Vasvári Pál Kört.

A Szent Miklós Társaság a budapesti görög katolikusok egyik szervezete volt, melyet 1922-ben alapítottak. Tagjai belépéskor megfogadták. hogy a vallás szabályai szerint élnek, megőrzött bizánci hagyományaikat tanúságtevően ismertetik, és egymást támogatják. A Vasvári Pál Kör az egyetemisták és a főiskolások egyesülete volt. Budapesten 1904-ben. Debrecenben, Miskolcon és Szegeden az első világháború után alakult meg. Összefogta és támogatta a felsőfokú intézetekben tanuló görög katolikus fiatalokat és megerősítette bennük a bizánci szertartáshoz való tartozás tudatát és hűség szellemét.

Miklósy püspök halála. Az egyházmegye első püspöke 1937. október 29-én szívroham következtében elhunyt. Temetése november 1-jén volt. Ezen az ország 153 görög katolikus papja közül: 123 jelent meg. Részt vettek végtisztességén a különböző egyházak vezetői, a kormány, a felsőház, a képviselőház, a megye, a város. az intézmények képviselői és több mint 15.000 gyászoló. A gyászmisét a káptalan tagjaival együtt Bányay Jenő nagyprépost végezte. Ő tartotta a szentbeszédet is. A temetési szertartást Papp Antal c. érsek, apostoli kormányzó végezte.

Miklósy püspök holttestét ugyanez a gyászkocsi vitte a nyíregyházi temetőbe, mely 1906-ban Kassán II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvait szállította a dómba. A város által felajánlott díszsírhelyen temették el. Holttestét 1953. október 22-én exhumálták és a nyíregyházi templomban helyezték el. Innen került végleges nyugvóhelyére: a máriapócsi bazilika altemplomába 1979. október 31-én.

Miklósy püspök – ahogy Bányay Jenő nagyprépost búcsúbeszédében mondta: – “Nemcsak fényes püspöki koronát viselt, hanem osztályrészül jutott neki a szenvedések töviskoronája is.” Valóban: a debreceni bombamerénylet kioltotta munkatársai életét, terveiből úgyszólván semmi sem valósult meg. A nyíregyházi templom mellett telket vásárolt, hogy a székesegyházat kibővíthesse, de erre sem kerülhetett sor. A kormány kötelezettséget vállalt az egyházmegyei központ és az egyházmegyei intézmények kiépítésére, de azt nem teljesítette. És ennek nemcsak gazdasági okai voltak, hiszen ugyanakkor az állam más egyházi intézményeket bőkezűen támogatott. Mikor váratlanul, végrendelet hátrahagyása nélkül eltávozott az élők sorából, utódjára számos súlyos probléma megoldása várt.

A helynök Hajdúdorogon született 1865. május 22-én. A gimnáziumot Ungvárott, a teológiát ugyanitt és Budapesten végezte. Pásztélyi Korács János munkácsi püspök szentelte pappá Ungvárott, 1888. augusztus 27-én. Felszentelése után Rakaszon segédlelkész, majd adminisztrátor lett. 1896-ban Firczák Gyula püspök Máramarosszigetre hittanárnak nevezte ki. Itt írta és itt jelentette meg “A római katholikus, a görög katholikus és a görög keleti vallás között viszony” c. munkáját (1899).

1905-ben munkácsi egyházmegyés, 1914-ben hajdúdorogi egyházmegyés szentszéki ülnök, majd egyházmegyei főtanfelügyelő és kanonok lett. XI. Pius pápa 1928-ban nagypréposttá, 1929-ben pedig pápai prelátussá nevezte ki. 1929-ben püspöki helynök. Miklósy püspök halála után pedig káptalani helynök lett. Közéleti tevékenységének elismeréseképpen az államtól a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta (1939).

Káptalani helynöksége idején az egyházmegye papnövendékeit Papp Antal c. érsek, miskolci apostoli kormányzó szentelte fel. Megkezdte a KALOT egyházmegyei szervezetének kiépítését. Melles N. Géza kanonokot a szervezet püspöki biztosává nevezte ki. (1938. szeptember 21.)

Kinevezése. Miklósy püspök halála után a hajdúdorogi püspökség csaknem 17 hónapon át betöltetlen volt. Az egyházmegye második püspökét XII. Pius pápa nevezte ki 1939. március 25-én P. dr. Dudás Miklós, a Szent Bazil Rend magyarországi regionális főnöke személyében. A kinevezés hírét a MTI 1939. április 8-án, nagyszombaton jelentette be a vatikáni rádió jelentése alapján.

Életrajza. Az új püspök Máriapócson született 1902. október 27-én A gimnáziumot Nyírbátorban, Ungvárott és Nagykállóban végezte. 1921. január 10-én lépett be a Bazil Rendbe. A szerzetesi életet a csernekhegyi rendházban kezdte el. A filozófiát 1922-1924 között a Rend krisztinopoli föiskoláján, a teológiát pedig 1925-1928 között Rómában, a Gergely egyetemen végezte. Itt teológiai doktorátust szerzett. Az Örök Városban a Collegium Germanicum-Hungaricum növendéke volt.

Felszentelése után Csehszlovákiába került. 1928-1930 között Csernekhegyen a rend növendékeinek nevelője, 1930-1932 között pedig Kisbereznán a növendékek tanára. Ekkor visszatért Magyarországra, s máriapócsi házfőnök és paróchus 1933-tól, egyben a Szent Miklós Provincia magyarországi ágának vezetője is. E tisztségeket 1939-ig töltötte be. Tanulmányai és egyes előadásai a Keleti Egyházban jelentek meg.

Nevét itthon és külföldön az általa tartott népmissziók és lelkigyakorlatok tették ismertté. 1928-1936 között itthon és Csehszlovákiában 26 népmissziót és 33 zártkörű lelkigyakorlatot tartott. Ez utóbbiakat szerzetesek, papok, papnék, tanítók, tanítónők és más világi emberek számára rendezte. 1937-ben Takács Bazil pittsburghi püspök meghívására az Egyesült Államokba ment, s ott 24 népmissziót és 6 lelkigyakorlatot tartott magyar és ruszin nyelven. Közvetlenül a budapesti Eucharisztikus Kongresszus előtt tért haza, s részt vett annak munkájában: a görög katolikus nők szentségimádásán ő tartotta az elmélkedést. Miután Máriapócsra visszaérkezett, átvette a bazilissza apácák lelki vezetését és újoncaik nevelését is.

Dr. Dudás Miklóst Papp Antal c. érsek apostoli kormányzó szentelte fel Kriston Endre egri és dr. Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspökök közreműködésével Máriapócson, 1939. május 14-én. Ez volt Pócson a második püspökszentelés. Az első 1750-ben történt. Ekkor a még teljesen el sem készült templomban Olsavszky Mihály Emmánuel munkácsi püspök fölszentelte Kovách Melétiust a nagyváradi római katolikus egyházmegyében élő görög szertartásúak főpásztorát.

A szentmise végén az új főpásztor elfoglalta a templomban a püspöki trónt, s a liturgikus előírásoknak megfelelően ünnepélyesen kijelentette, hogy az egyházmegye kormányzását átveszi, majd megtartotta első főpásztori szózatát. Szentbeszédében a püspök főpapi, tanítói és kormányzói hatalmának jelentőségét méltatta. Megemlékezett elődjéről, kinek halálával lezárult az egyházmegye életének első 25 esztendeje. Az Isten fiatalon választotta őt ki püspöknek, amit ő úgy értékelt, hogy ifjúsága minden energiáját az egyházmegye belső kiépítésére és az intézmények megalkotására kell fordítania. Arra fog törekedni, hogy a lelkészekkel együtt “népünk hitéletét elmélyítve, öntudatossá téve és a szükséges intézményeket kiépítve egyházmegyénket úgy papságában, mint híveiben és intézményeiben Isten dicsőségére tökéletessé tegyük”. Ezért választotta jelmondatául: “Tökéletes népet készíteni az Úrnak”. (Lk 1,17)

Felhívta a figyelmet a vallásos életet romboló erők működésére és azokra is, akik a “túlfűtött nemzeti érzés túltengésében vetik el az egyházat és az evangéliumot, s a faj és vér mítoszát állítják az Istengyermekség és a Krisztusban való testvériség helyébe. Vissza akarnák vezetni a népeket valami ősi nemzeti vallásra, faji, pogány bálványimádásra ... Emlékezzünk arra, évezredek előtt voltak már nemzeti, sőt faji vallások, de nagyság és boldogság helyett még hatalmas nemzeteket és birodalmakat is romlásba döntöttek, sőt el is tüntettek a föld színéről”.

A püspök a továbbiakban a megalapozott hit és a görög katolikus öntudat elmélyítéséről beszélt. Ehhez szükség van a hitbuzgalmi egyesületekre, az egyházmegyei szervezet és intézmények tökéletes kifejlesztésére is. Hangsúlyozta, hogy legsürgősebb feladatának tekinti az egyházmegyei papnevelő intézet, a kántortanítóképző, a fiú- és leányinternátus felállítását. Célkitűzéseink megvalósításában Isten segítségén kívül “bízhatunk az illetékes tényezők jóakaratú és messzemenő támogatásában”.

Dudás püspök 1939. október 4-én kihallgatáson jelent meg Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszternél és előadta az egyházmegye kifejlesztésére vonatkozó kéréseit. A miniszter a kérelem részletes megtárgyalására Nyíregyházára küldte dr. Huszka János miniszteri tanácsost, aki 1939. október 16-18-án folytatott tárgyalások után a püspök álláspontját magáévá téve jelentette a miniszternek:

Javasolja, hogy a jelenlegi püspöki palota épületében – megfelelő átalakítás után – helyezzék el az egyházmegyei szemináriumot. Itt 35-40 papnövendék nevelkedne; ez a létszám biztosítaná az egyházmegye papi utánpótlását. Az egyházmegye az államtól évi 24.000 pengőt kap a papnevelés céljaira. Ez az összeg 16 kispap neveltetési költségeit fedezi a Központi Szemináriumban. Az államsegélyt legalább 30.000 pengőre kell felemelni, hogy az egyházmegyében a paphiány megszűnjön.

A szeminárium épületében a rektornak és négy tanárnak kell lakást biztosítani. Minthogy a rektor egyben kanonok is lenne, az államnak csak a négy tanár fizetéséről kellene gondoskodnia. Egy tanár fizetése évi 7.000 pengő lenne.

2. Amennyiben a jelenlegi püspöki székházban a szemináriumot helyeznék el, a püspök számára új székházat kell építeni. Nyíregyháza városa 1912-ben telket és 250.000 korona készpénzt ajánlott fel a püspökség céljaira. A világháború és az azt követő gazdasági helyzet lehetetlenné tette a felajánlás teljesítését. De most Szohor Pál polgármester késznek mutatkozik annak teljesítésére.

3. Az egyházmegye kifejlesztése érdekében feltétlenül szükséges egyházmegyei internátus létesítése. 60-70 tanuló nevelkedne itt; ezek közül kerülhetne ki a jövőben a papnövendékek zöme. Tehát már diák korukban fel lehetne őket készíteni a papi pályára. Az internátus felépítését feltehetően a város is támogatni fogja, ezért itt csak kisebb mértékű állami támogatásra lesz szükség.

4. A nyíregyházi állami tanítóképző intézetet az állam 1914-ben azért állította fel, hogy az a görög katolikus kántortanító-képzésről gondoskodjék. Ezért abba görög katolikus vallású tanárokat fognak kinevezni. A múltban ez az ígéret sem valósult meg. Ezért arra kell törekedni, hogy az intézetben a tanárok nagy része görög katolikus vallású legyen; és ott görög katolikus hittanári állást kell szervezni. A hittanár tartozzék a rendes tanárok létszámába és nemcsak a hittan, hanem a kántorképzéssel kapcsolatos szertartási ismeretek tanítása is az ő munkakörébe tartozzék. Az intézet jelenlegi épülete nem megfelelő, új épületet kell építeni, ennek költségei 7-800.000 pengőt tennének ki.

Ezenkívül számolni kell azzal, hogy két év múlva megkezdik működésüket a tanítóképző akadémiák. A nyíregyházi akadémia internátusában a görög katolikus vallású tanítójelöltek részére külön tagozatot kell létesíteni a vallásos szellem és a szegény sorsú növendékek tanulásának biztosítására.

A püspöki székház f elépítése. Az egyházmegyei intézmények felépítésére a magyar kormány 150.000. Nyíregyháza városa pedig 250.000 pengőt biztosított. A város emellett a Sóstói úton kiutalt 1.500 négyszögöl telket a püspöki palota és hat kanonoki lakás, 200 négyszögöl telket kápolna és a középiskolások internátusa, 2.000 négyszögöl területet pedig líceum, tanítóképző akadémia és internátus felépítésére.

A hajdúdorogi líceum és tanítóképző. A körülmények úgy alakultak, hogy nem Nyíregyházán épült fel a görög katolikus jellegű állami tanítóképző, hanem Hajdúdorogon nyílt meg új görög katolikus tanítóképző és líceum.

Dudás püspök felismerte, hogy a világháború az új épület felépítését lehetetlenné tette; viszont a kántortanító-hiány szinte válságos helyzetet idézett elő az egyházmegyében. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy az új intézményt – ha szerényebb körülmények között is Hajdúdorogon nyitja meg.

E terv megvalósítására kétévi előkészület után került sor. Az állam biztosította a tanárok fizetésének 90%-át, Hajdúdorog vállalta a fűtés és világítás költségeit, a tanárok nyugdíjjárulékának megfizetését, ezenkívül az iskolának adott gyakorló területnek 15 kat. hold földet. Az iskola felszerelését, könyvtárának és szertárának berendezését, a zeneoktatáshoz szükséges értékes hangszerek beszerzését elsősorban az egyházközségek, a lelkészek és a hívek adományai tették lehetővé.

Dudás püspök Estók Bertalant, az ungvári görög katolikus tanítóképző tanárát, 1942. augusztus végén az új intézet megbízott igazgatójává nevezte ki. Az iskola első tanárai: Damjanovics Pál végzett teológus, okl. tanár, Pávai József és Kalapos György okl. tanítók, valamint Simon Sándor görög katolikus, Nagy Árpád róm. kat., és Derzsi Endre ref. hitoktatók.

Az intézet a hajdúdorogi görög katolikus népiskola egyes helyiségeiben kezdte meg működését. Itt alakították ki az egyetlen tantermet, az irodákat, a könyvtárakat és a szertárakat. Az első tanévre 44 tanuló iratkozott be.

A hajdúdorogi bazilita szerzetesek saját rendházukban tanulóotthont létesítettek a tanítóképző növendékei számára. A tanulóotthon igazgatója Sándor Jozafát házfőnök lett. Az első tanévben 20, a másodikban már 52 volt a növendékek száma. A Szent Bazil Rend leányinternátust is létesített a rendházban, melyet bazilisszák vezettek. Itt mindössze 20 növendéket tudtak elhelyezni.

Püspöki Szent Jozafát Diákotthon. Az első világháború után hazánkban görög katolikus internátus nem maradt. Ezért a fővárosban megalakult a Görög Katolikus Magyarok Országos Főiskolai Internátus Egyesülete, melynek az volt a célja, hogy a nagyobb városokban a felsőfokú tanintézetek és a középiskolák görög katolikus növendékei számára diákotthont létesítsen. Az egyesület azonban nem tudta célját megvalósítani, mindössze annyit ért el, hogy évente néhány egyetemistát és főiskolás diákot anyagi támogatásban részesített.

Kovács Gyula, a nyíregyházi kat. gimnázium fiatal, lelkes hittanára viszont egyéni kezdeményezéssel néhány hónapi előkészület után diákotthont létesített az iskola görög katolikus növendékei számára, melyet Szent Jozafátról, az unió vértanújáról nevezett el. A hittanár 1943. elején előbb a nyíregyházi hívekhez, majd az egyházmegye papjaihoz és híveihez fordult, s havi 1 pengőt kért a Nyíregyházán felállítandó diákotthon számára.

Kezdeményezését teljes siker koronázta, A diákotthon 1943. november 1-jén nyílt meg egy bérelt villában a Sóstói úton, 14 növendékkel. A berendezést helybeli kereskedők és iparosok ajándékozták az internátusnak; ezek többsége nem görög katolikus vallású volt!

Az otthon 1946. augusztusában az Actio Catholica-tól nagyobb épületet kapott, melyben 35 növendéket lehetett elhelyezni.

A Hajdúdorogi Népfőiskola. Dudás püspök kezdeményezésére a hajdúdorogi görög katolikus egyházközség képviselőtestülete 1941. október 4-én elhatározta, hogy a községben népfőiskolát állít fel. Hajdúdorog az intézmény számára épületet vásárolt és 45 katasztrális hold földterületet adományozott. A felszerelést a hajdúdorogi hívek adták össze. A népfőiskola igazgatója Papp Béla tanító, egyházmegyei KALOT-titkár lett. Miután Papp Bélát 1947-ben országgyűlési képviselővé választották, az iskola vezetését dr. Molnár Nándor, a Hajdúdorogi Tanítóképző Intézet tanára, majd Ihnát János tisztviselő vette át.

Egyesületek. Dudás püspök folytatta a KALOT egyházmegyei szervezetének kiépítését. Egyházmegyei igazgatója Melles Géza kanonok, titkára pedig előbb Török László timári, majd Papp Béla nyírgelsei tanító lett. A püspök minden esperesi kerületben KALOT-igazgatót és titkárt nevezett ki. Az előbbiek a papok, az utóbbiak pedig a tanítók közül kerültek ki. A KALOT minden egyházközségben megalakult. A fiatalok számára rádiót és könyveket szerzett be, sportegyesületet, zenekart szervezett, gazdasági tanfolyamokat, műkedvelő előadásokat, táncmulatságokat rendezett. A tagok közösen vettek részt a Szent Liturgián, szentségimádáson, a máriapócsi búcsúkon, bekapcsolódtak a szegénygondozásba. Számos egyházközségben KALÁSZ néven leányegyesület is működött. A KALOT 1946-ban megszűnt.

Budapesten, 1939. május 19-én alakult meg a Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség a SZEMISZ. Célja: munkálkodás a keresztény egyházak egyesülése érdekében. A szövetségnek sikerült a magyar katolikus közvélemény figyelmét felhívni a keleti szertartás létére, s felkeltette az érdeklődést az unió ügye iránt.

Az egyházmegyében a szertartások végzése nem volt egységes. Ennek az volt az oka, hogy az anyaegyházmegyék liturgikus szokásai némileg eltérők voltak; és nem volt egyházmegyei szeminárium, ahol a teológusok egységes liturgikus nevelést kaphattak volna. Ezért Dudás püspök egy liturgikus bizottság segítségével megállapította a Szent Liturgia végzésének, a szentségek és szentelmények kiszolgáltatásának szabályait. Elrendelte, hogy 1955. január 1-től minden szertartást e szabályok szerint kell végezni.

Ugyancsak a főpásztor kérésére Róma 1967-ben szabályozta a böjti fegyelmet is. Az addigi öt szigorú böjti nap helyett csak kettő maradt: nagyböjt első hétfője és nagypéntek. Az időszakos böjtök kivételével a pénteki napok bűnbánati napoknak számítanak, vagyis a hústól való megtartóztatás más bűnbánati jellegű cselekedettel cserélhető fel.

A piricsei óegyházi szláv kódex. Az egyházmegye templomaiban és paróchiáin számos óegyházi szláv liturgikus könyvet találtak. Ezek közül egyik legértékesebb a piricsei kódex, mely 1967-ben került elő. A kódex a négy evangéliumot tartalmazza, Theophülaktosz bolgár érsek előszavával, valamint a szöveg liturgikus olvasására vonatkozó utasításokkal és jegyzetekkel. A kutatók a kódex keletkezését a XVI. század elejére teszik, tehát régebbi, mint a cirillbetűs könyvnyomtatás és nyomdaművészet. “Felfedezésével a nyírségi görög katolikus magyarság története, művelődéstörténete, művészettörténete új szempontokkal gazdagodott ... Nemzetközi jelentősége sokkal nagyobb, mint más hasonló, azonos művészeti értékű külföldi emlékeknek. A piricsei óegyházi szláv kódex egyenes bizonyítéka, hogy a magyarság körében a bizánci rítusnak és keleti vallásosságnak, ha csak szűkebb területein is, de még a XVI. században volt kontinuitása. Végül igazolja a keleti vallásosságú magyarok útkereséseit az unió előtti időszakban, a keleti ritus igényeire írott, magyar nyelvű liturgikus könyvek teljes hiánya idején. A piricsei kódex történelmi jelentőségét európai viszonylatban fokozza éppen az, hogy magyar egyházi közösség mentette át az évszázadok viharain ... Az óegyházi szláv kéziratos művek között a piricsei tetraevangelion eddig a legjelesebb, melyet magyar görög katolikus közösség őrzött meg”. (Somogyi Árpád: A piricsei óegyházi szláv kódex. Különlenyomat a Művészettörténeti Értesítő 1979. évi 4. számából, Budapest, 1971.) A kódex paleográfiai és részletes nyelvi vizsgálatát és elemzését M, Pandur Julianna végezte el. Az erről szóló tanulmánya: Két XVI. századi cirill-szláv tetraevangélium a nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Könyvtárában. A “Piricsei Kódex” és a “Sárospataki Evangélium” (Könyv és könyvtár XIV. 1985. 121-135. 1.)

Az alapító bulla rendelkezése szerint – mint említettük – a Hajdúdorogi Egyházmegyében a liturgia hivatalos nyelve a “klasszikus” görög nyelv. Ez a gyakorlat azonban csak a kánoni részre volt érvényes. A Szentszéknek tudomása volt erről, de soha nem engedélyezte azt.

A magyar liturgikus nyelv szentesítése a Zsinaton különleges körülmények között történt meg: Dudás püspök 1965. november 19-én a Szent Péter bazilikában, a zsinati atyák jelenlétében a Szent Liturgiát kizárólag magyar nyelven végezte. A Zsinat záró ülésszakáról hazaérkezve, 1965. december 21-én Nyíregyházán, 22-én pedig Miskolcon tájékoztatta a papságot erről a nevezetes eseményről; sőt körlevélben is megörökítette azt. A körlevélben hangsúlyozza, hogy "...véget ért a magyar liturgiáért századokon át folytatott munkánk és küzdelmünk kálváriaútja. Most teljesült be az, amire őseink századok óta vágyakoztak, most érlelődött be az ő és a mi reményeink legszebb gyümölcse”. A püspöki tájékoztató óta a papság a Szent Liturgiát teljesen magyarul végzi.

A Szórványhelynökség. Már a két világháború között igen sok görög katolikus hívő az egyházmegye területéről a főváros környékére és az iparilag fejleltebb nyugati vidékekre költözött. Ez a folyamat a második világháború után még csak fokozódott.

A Szentszék a három év elteltével a hajdúdorogi püspök joghatóságának kiterjesztését újabb három évre meghosszabbította.

Dudás püspök dr. Timkó Imre kanonokot, a budapesti Hittudomány Akadémia tanárát a görög katolikus szórványok területére püspöki helynökké nevezte ki. A főpásztor megbízta a vikáriust a szórványokban élő hívek saját rítusuk szerinti lelki ellátásának megszervezésével és irányításával. Ezzel hazánkban egy újabb görög katolikus egyházkormányzati egység létesült: a Szórványhelynökség.

Dudás püspök halála. Dudás püspök 33 évi kormányzás után 1972. július 15-én elhunyt. Az engesztelő szentmisét és a temetési szertartást 1972. július 21-én dr. Timkó Imre kormányzó helynök és a káptalan tagjai végezték a nyíregyházi templomban. A szentbeszédet. dr. Kisberk Imre székesfehérvári püspök tartotta. A temetésen megjelent a püspöki kar csaknem minden tagja.

Dudás püspök holttestét Máriapócsra vitték és a bazilika kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Életrajza. Dr. Timkó Imre Budapesten született, 1920. augusztus 13-án. A középiskolát a budapesti bencés gimnáziumban végezte. Érettségi után belépett Szent Benedek Rendjébe. Teológiai tanulmányait, mint a Rend növendéke, a római Szent Anzelm egyetemen kezdte el, majd visszatérve a Hajdúdorogi Egyházmegyébe, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán fejezte be. Itt szerzett teológiai doktorátust 1948-ban. Dr. Dudás Miklós püspök 1945. december 8-án áldozópappá szentelte és budapesti egyetemi lelkésszé nevezte ki. Ő volt az egyházmegye első szórványlelkésze is. Mint egyetemi lelkész megszervezte és a baziliták letelepedéséig (1948) ellátta a kispesti miseközpontot. A baziliták távozása után (1953) pedig a Kispestre kinevezett fiatal papok az ő irányítása mellett működtek. 1948-ban a Hittudományi Karon a keleti teológia lektora, 1950-ben a Teológiai Akadémia magántanára. 1957-ben az Ókeresztény Egyház- és Dogmatörténeti Tanszék adjunktusa, 1959-ben pedig professzora lett. Dudás püspök 1966-ban kanonokká, 1968-ban pedig a szórványok területére püspöki helynökké nevezte ki. Tanulmányai a Vigiliában, az Új Emberben és a Katolikus Szóban jelentek meg. Főműve: Keleti kereszténység, keleti egyházak (1971). Számos lelkigyakorlatot tartott papok és hívek számára egyaránt.

Az egyházmegye kormányzó helynöke. Dudás püspök halála után a Hajdúdorogi Egyházmegye Székeskáptalanja 1972. július 17-én dr. Timkó Imrét választotta kormányzó helynökké.

A kormányzó helynök és dr. Mészáros Lajos, az egri érsekség káptalani helynöke 1973. március 25-én közös körlevelet intéztek a latin és a görög szertartású papsághoz. Felhívták a lelkészek figyelmét arra, hogy: “Az Egyház egyetemes javát szolgálja, hogy a hívek megőrizzék saját rítusukat”. Ezért arra kérik a papokat: “legyenek kölcsönösen egymás segítségére abban, hogy a hívek minél tökéletesebb lelkipásztori ellátást kapjanak saját rítusuk szerint”. A körlevél ismerteti az együttműködés módozatait és közli, hogy a felmerülő problémák megoldására felújítják a “Rítusközi Paritásos Bizottságot”, Miskolc székhellyel.

A kormányzó helynök kérésére a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1974. szeptember 12-én fontos körlevelet adott ki a szórványban lakó görög katolikus hívek lelki gondozásáról. A körlevél ismerteti a szórványjoghatóság lelkipásztori szervezetét is.

A helynök körlevélben hívta fel a paróchusok figyelmét arra, hogy az egyházközségi irattárat a tudományos követelményeknek megfelelően rendszerezzék és tárolják, gondosan vezessék a Historia Domus-t, az egyházközség naplóját. Ebben nemcsak az egyházközség fontosabb eseményeit kell tárgyilagosan megörökíteni az utókor számára, hanem “a községben történt főbb változásokat, és a jogi, gazdasági és társadalmi állapotokat és eseményeket is.” (Egyházmegyei Körlevél, 1973. III. sz.)

Amíg a püspöki trón betöltetlen volt, a papszenteléseket a kormányzó helynök felkérésére dr. Szegedi Joachim gypszáriai c. püspök, kőrösi segédpüspök végezte.

kinevezése és felszentelése. VI. Pál pápa dr. Timkó Imrét 1975. január 10-én a Hajdúdorogi Egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki. Az egyházmegye harmadik főpásztorát a nyíregyházi templomban 1975. február 8-án dr. Szegedi Joachim szentelte fel dr. Ijjas József pápai trónálló, kalocsai érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke és dr. Bánk József egri érsek közreműködésével. A püspökszentelésen részt vett a Püspöki Kar csaknem minden tagja.

Timkó püspök – miután dr. Ijjas József, mint a püspöki kar elnöke tisztségbe beiktatta – trónbeszédet mondott, melyben hangoztatta: 1. ,.Nekünk görög katolikusoknak, mint minden keleti szertartású testvérünknek, különösképpen kedves az isteni Liturgia, a Szentmise, a templomi szolgálatok ... az utrenye és a vecsernye ... Ezt a szent szertartást ... a magyar nyelv fejlődésének igényei szerint ... keleti hagyományaink szerint ... az imádkozó nép számára, az idő kívánalmai szerint megújítva, korszerűbbé formálni szándékozom”.

2. Szükséges a szemináriumi nevelés és a teológiai oktatás a zsinat által meghirdetett reformjának megvalósítása: “...olyan nevelési és oktatási rend kialakításán akarok fáradozni, amely a ma és a holnap papját alkalmassá teszi arra, hogy az örök érvényű igazságot a ma és a holnap embere számára érthetően és elfogadhatóan adja elő. Az elöljárókkal és a tanárokkal olyan lelkipásztorokat akarok nevelni, akiknek szolgálata és tettei bizonyságot tesznek hitvallásuk hitelességéről...

3. A kegyelemmel áthatott fegyelem “szükséges ahhoz, hogy az Egyház papjaiban megújuljon és a papság, belső megtérése erejéből Krisztus és Isten szolgálatában képes legyen megújítani azt a népet, amelyhez küldetett”. A megyéspüspök jelmondata: Katholiké – Oikumené.

Kinevezése és felszentelése. VI. Pál pápa dr. Keresztes Szilárd kanonokot, teológiai tanárt, a nyíregyházi paróchia vezetőjét 1975. január 10-én kunáviai c. püspöki címmel, a megyésfőpásztor segédpüspökévé nevezte ki.

Dr. Keresztes Szilárd Nyíracsádon született 1932. július 19-én. A középiskolát Sátoraljaújhelyen, a teológiát Nyíregyházán végezte. Dr. Dudás Miklós szentelte áldozópappá Nyíregyházán, 1955. augusztus 7-én. Felszentelése után a budapesti Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait és itt avatták a teológia doktorává. 1955-1960 között a kispesti miseközpont lelkésze volt. 1960-ban a nyíregyházi Hittudományi Főiskolán a dogmatika és a liturgikus ének tanára lett. 1966-ban a római Pápai Magyar Intézetbe kapott ösztöndíjat. Három éven át a római Keleti Intézetben folytatott tanulmányokat, s itt licenciátusi fokozatot szerzett. 1971-ben Dudás püspök székesegyházi kanonokká és a nyíregyházi paróchia vezető lelkészévé nevezte ki. 1993-ban a nyíregyházi Papnevelő Intézet rektor-helyettese, 1974-ben pedig a szeminárium Nevelési Bizottságának tagja lett.

Dr. Keresztes Szilárdot dr. Timkó Imre szentelte fel saját püspökké szentelése napján Nyíregyházán dr. Szegedi Joachtm és dr. Cserháti József pécsi megyéspüspök részvételével. Jelmondata: “Velünk az Isten”.

Timkó püspök Keresztes Szilárdot a Szórványterület püspöki helynökévé nevezte ki, Budapest székhellyel 1975. március 15-én.

VI. Pál pápa Timkó Imre püspököt 1976-ban a Keleti Kódexrevíziós Bizottság tagjává nevezte ki.

Timkó püspök az egyházmegye fejlődése, a lelkipásztorkodás és a hitélet fellendítése érdekében számos fontos intézkedést hozott. Így: újjászervezte az egyházmegyei bizottságokat, létrehozta a munkaképtelen papok segélyezését szolgáló Karitatív Alapot, rendezte a papok és az özvegy papnék nyugdíját, valamint a “Koszorúmegváltás” összegét, mely támogatást biztosít azoknak a papcsaládoknak, ahol haláleset történt. A hitoktatás ügyének előmozdítására minden esperesi kerületben tanácsadóként és referensként, kateketikai zelátorokat nevezett ki és felkérte őket, hogy a hitoktatókat segítsék tanácsaikkal, megbízta őket a hittanórák látogatásával, ami lehetőséget ad “a tapasztalatok megbeszélésére, a gyermekek érdeklődését erősíti, s a helyi hitoktató fáradozásainak súlyt és nyomatékot ad...

A máriapócsi két nagybúcsú (Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony) zavartalan megtartása érdekében helyi templombúcsúk rendezését megtiltotta. Szabályozta az utóünnepek és a nagy szentek ünnepeinek liturgikus megtartását; ismételten felhívta a lelkészek figyelmét a Szent Liturgia egyöntetű végzésére. Elrendelte liturgikus énekdallamaink összegyűjtését, az egyházközségek levéltári anyagának felmérését. Rendszeressé tette a papi rekollekciókat. Felkérte a paróchusokat, hogy az egyházközségükből elköltöző hívek új címét a hozzátartozóktól érdeklődjék meg és közöljék azt új lakóhelyük lelkészével.

Mint említettük, a Dudás püspök által épített Sóstói úti püspöki palotát Nyíregyháza városa bérbe vette. Timkó püspök elhatározta az egyházmegyei központ kiépítését. A Sóstói úti épület sorsáról tárgyalásokat folytatott a Városi Tanáccsal. Az 1976. évi I. sz. körlevelében a megyéspüspök bejelentette, hogy “1975. december 18-án megállapodás jött létre a Hajdúdorogi Püspökség és a Nyíregyházi Városi Tanács között a Sóstói úti ingatlan tárgyában. Ez a megállapodás alapját képezi annak a segíteni kész hozzájárulásnak is, amely lehetővé teszi, hogy a Püspökség ... új Papnevelő Intézetet és Teológiai Főiskolát létesítsen ... az Egyházmegye, az Exarchátus és az egész magyar görög katolikusság ... történetének új szakaszába lépett”. A Sóstói úti épület kártalanítása a meginduló központi építkezések anyagi alapját képezte ...

Az építkezési munkálatok 1977. őszén indultak meg. A püspöki székház udvarán 1978. közepére nyolc, egyenként négyszobás lakás épült a szemináriumi elöljárók és az egyházmegyei központ lelkészei számára. Ezután következett a régi püspöki épület átalakítása. Ez a munka két szakaszban történt.

Mindenekelőtt az épület nyugati szárnyának emeleti részében a Papnevelő Intézet és a Hittudományi Főiskola helyiségeit alakították ki. Ugyanezen a részen a földszinten került sor az 50.000 kötetre méretezett könyvtár, a levéltár, az egyházmegyei múzeum, a társalgó, a konyha, az ebédlők és a személyzeti szobák kialakítására.

A munka második szakasza 1980. őszén kezdődött. Ekkor történt meg az épület déli szárnyának átépítése. Az emeleti részen elkészült a püspöki lakosztály, a díszterem, a szemináriumi elöljárók szobái és más helyiségek. A földszinten alakították ki az egyházmegyei hivatal irodáit, a levéltárat, melyet 1982. óta Lakatos László levéltáros gondoz lelkiismeretes munkával; és a könyvtár olvasótermét. A földszinten van a nyíregyházi egyházközség lelkészi hivatala és a paróchus lakása is.

Ugyancsak 1980. őszén kezdődött meg a püspöki székház udvarán a Papnevelő Intézet bizánci stílusú kápolnájának építése is.

Az építkezés 1981. augusztus közepén teljesen befejeződött. Költségei 18.000.000 forintot tettek ki, a berendezési tárgyak 3.000.000 forintba kerültek. Ez az összeg az egyházmegyei tartalékból, a Sóstói úti püspöki épületért kiutalt pénzből, Máriapócs, valamint a többi egyházközség és a lelkészek adományaiból, az Állami Egyházügyi Hivatal anyagi támogatásából, a Keleti Kongregáció, az Europäischer Hilfsfonds segélyeiből, osztrák és nyugatnémet püspökök, észak-amerikai és kanadai egyházmegyék és a flörsheimi domonkos apácák adományaiból tevődött össze.

Az építkezés befejezése után a főpásztor 1981. augusztus 16-án Máriapócson, Nagyboldogasszony búcsúján hálaadó ünnepséget rendezett. Ezen 80.000 hívő, számos hazai és külföldi püspök és pap vett részt. Az ünnepi szentmisét dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek végezte magyarországi és külföldről érkezett római katolikus püspökkel együtt. A szentmisét rövid beszéddel vezette be, amelyben összefoglalta a könnyező kegykép történetét és a pócsi Szűzanya oltalmába ajánlotta a megjelent zarándokokat és azokat, akik nem jöhettek el e hálaadásra. A szentmisén a homiliát dr. Timkó Imre megyéspüspök mondta. Hangsúlyozta: “A mai szent napon együtt kívánunk ünnepelni, hálát adni, hitünkről, bizalmunkról és szeretetünkről tanúságot tenni mindazokkal, akik szellemi, erkölcsi és anyagi támogatásukkal hozzásegítettek nagy célunk sikeres eléréséhez: Papnevelő Intézetünk és Egyházmegyénk Központja újjáépítéséhez és felújításához ... A külső megújítás kegyelmével bennünket megajándékozó Isten tőlünk most belső: lelki, szellemi megújulást kíván viszont-ajándékul. Tudjuk, hogy ez lehet csak hálánk igaz és méltó kifejezése ... Máriának, a pócsi könnyező Szűzanyánknak oltalma alá helyezve ismételten magunkat. fogadjuk otthonunkban a megújulás igaz szándékát: jövő papi nemzedékünk nevelésének és képzésének, a liturgikus könyveinknek, hitvalló s lelkipásztori szolgálatunknak, az engedelmesség és a szeretet cselekedeteinek megújítását”.

Ugyanezen a napon, délután szentelte fel dr. Timkó Imre püspök a szeminárium új kápolnáját.

Másnap, augusztus 17-én került sor az egyházmegyei központ épületének és a Papnevelő Intézetnek megáldására. Ezen az ünnepségen számos külföldi vendég, főpásztorok, papok és hívek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, a testvéregyházak, az állami hivatalok képviselői, görög katolikus papok és hívek vettek részt. Az Apostoli Szentszéket Msgr. Mylanik és Msgr. Mottola képviselte. A homiliát Lékai László bíboros mondta. Emlékezett arra, hogy “A közelmúltban II. János Pál pápa Szent Benedek mellé Európa társpatrónusaiként a bizánci testvérpárt, Szent Cyrillt és Metódot, Európa szláv népeinek fáradhatatlan apostolait is odaállította”. Cyrill és Metód – mondta a bíboros érsek –, Cherszonészoszban megtalálták az ott vértanúhalált szenvedett Szent Kelemen Pápa ereklyéit, s azokat elvitték Rómába. Útjuk Pannónián vezetett keresztül és itt is terjesztették Szent Kelemen tiszteletét. A továbbiakban az érsek “Európa társpatrónusainak bennünket érintő apostolkodásához” fűzte gondolatait. Kiemelte az új és megújult épületek: a kápolna és a püspökségi épületek jelentőségét, gratulált a megyéspüspök Atya fáradhatatlan energiájához, mellyel az építkezéshez szükséges feltételeket előteremtette. Elismerését és köszönetét fejezte ki II. János Pál pápa is abban a táviratban, melyet Casaroli bíboros-államtitkár útján küldött a megyéspüspöknek.

Dr. Timkó Imre kormányzása idején új templomok épültek: 1972-ben Nyírlövőn és Petneházán, 1976-ban Erdőhorvátiban, 1977-ben Balkányban, 1978-ban Hajdúsámsonban kápolna épült. Új paróchia létesült 1978-ban Nyírteleken. A Szórványhelynökség területén újabb négy paróchiát szerveztek: Csepel, Rákoskeresztúr, Újpest és Pécs. A Szórványban a Szent Liturgiát római katolikus templomokban végzik, sőt egyes helyeken a római katolikus főpásztorok használaton kívüli templomokat adtak át a görög katolikusoknak, így Budafokon, Kőbányán, Pesterzsébeten, Vácott és Pécsett.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1979. március 13-14-én tartott konferenciáján egyhangú határozattal támogatta dr. Timkó Imre kérését, hogy az Apostoli Szentszék véglegesen terjessze ki a hajdúdorogi püspök joghatóságát az ország egész területére. Erre 1980. július 17-én került sor. II. János Pál pápa a Hajdúdorogi Egyházmegye joghatóságát – a Miskolci Apostoli Kormányzóság kivételével – minden Magyarországon élő görög katolikus hívőre kiterjesztette. Erről az intézkedésről szóló “Summis Pontificibus” kezdetű bullát Agostino Casaroli bíboros, pápai államtitkár Esztergomban, 1980. szeptember 28-án adta át dr. Timkó Imre megyéspüspöknek. A bulla szövege magyar fordításban:

“János Pál püspök, Isten szolgáinak szolgája az ügy örök emlékezetéül. A pápáknak, akik az egyetemes egyházról gondoskodnak, vagyis mindig szem előtt tartják valamennyi hívő lelki javait, arra is volt gondjuk, hogy a különböző nemzeteken belül eparchiákat alapítsanak, és a már létrehozottakat úgy tekintsék, hogy a bizánci rítusú híveknek is alkalmas módon segítségére legyenek saját rítusuk megőrzésében és megvallásában.

Ami Magyarországon az igen kiváló, bizánci rítusú hajdúdorogi eparchiát illeti, melyet Elődünk, Szent X. Piusz 1912-ben alapított és mint suffragáneust az esztergomi érsekségnek rendelt alá, arról is tudomásunk van, 1968-ban – mivel már eléggé megnövekedett, – az Apostoli Szentszéktől kieszközölte, hogy mindazok a hívek, akik Magyarországon élve a bizánci rítust követik, időlegesen joghatósága alá kerüljenek.

Legújabban azonban, amikor tiszteletre méltó Testvérünk, a Római Szent Egyház Bíborosa, az Egyházi Közügyek Tanácsának Praefectusa, annak biztos továbbfejlődéséről tett jelentést, úgy döntöttünk, hogy az említett eparchiát új és még nagyobb megtiszteltetéssel kell kitüntetni. Mi tehát teljesítvén mindazoknak a kívánságát, akiknek ez még inkább érdeke, apostoli erőnkkel és hatalmunkkal ezen levél által az egész Magyarországon élő összes bizánci rítusú keresztényt örökre és állandóan a hajdúdorogi eparchia joga és joghatósága alá rendeljük, szilárdan megőrizve azonban a miskolci apostoli exarchátus saját jogait. Azt akarjuk, hogy ez az Apostoli Levelünk, semmi ellenkezőtől nem akadályozva, érvényes legyen most és az utókorra nézve.”

A megyésfőpásztor a joghatóság végleges kiterjesztése után a Szórványhelynökség helyett egy másik egyházkormányzati szervezetet létesített; felállította a Budapesti Püspöki Helynökséget, s ennek irányítása alá rendelte a dél-budai, észak-budai, csepeli, kispesti, rákoskeresztúri, újpesti, pécsi, a Rózsák terei, budai, a szegedi és a makói egyházközségeket. A főpásztor a Helynökség szervezetének felépítését azzal tette teljessé, hogy annak keretén belül 1982-ben megalapította a Budapesti Esperesi Kerületet.

Az egyházmegye legfiatalabb intézményét, a Görög Katolikus Egyházművészeti Gyűjteményt dr. Timkó Imre megyéspüspök 1983-ban állította fel a püspökség épületében. Az a feladata, hogy a magyar görög katolikusok egyházművészeti tárgyait – elsősorban azokat a kegyszereket és berendelte a dél-budai, észak-budai, csepeli, kispesti, rákoskeresztúri, újpesti – összegyűjtse, tudományosan feldolgozza és kiállítsa. Az Egyházművészeti Gyűjtemény kihelyezett kiállítóterme és raktára a későbbiek során a jelenleg még kialakítás alatt álló Máriapócsi Múzeum lesz. Itt van elhelyezve a kegyhely történetére vonatkozó gyűjtemény is.

Az Egyházművészeti Gyűjtemény felállításával az egyházmegye életéhez szükséges valamennyi intézmény kialakítása megvalósult.

Farkas Lajos: Egy nemzeti küzdelem története, Budapest, 1966.

Petrus Jenő: A magyarság önvédelme a keleti rítusú egyház idegen nyelveinek beolvasztó hatása ellen, Debrecen, 1897.

EMLÉKKÖNYV a görög szert. katholikus magyarok római zarándoklatáról. Kiadja a Gör. Szert. Kath. Magyarok Országos Bizottsága, Budapest, 1901.

Szabó Jenő: A görög katholikus magyarság utolsó Kálvária-útja (1896-1912), Budapest, 1913.

Grigássy Gyula: A magyar görög katholikusok legújabb története; Ungvár, 1913.

Egyházmegyei Levéltár 2828/1913. Jaczkovics helynök átveszi Papp Antaltól az egyházmegyére vonatkozó ügyiratokat. Ezzel kezdődik az önálló egyházmegyei leváltár.

Debreceni Független Újság 1913. október 16. sz.

A debreceni bomba. A Görögkatolikus Szemle kiadása, Nyíregyháza, 1944.

Dr. Papp György: A hajdúdorogi egyházmegye területváltozásai, Miskolc, 1942.

Schematismus venerabilis cleri Dioecesis Graeci Rit. Cath. Hajdudorogensis ad annum Domini 1918.

Hajdudorogensis pro anno Domini 1948.

Dr. Timkó Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak, Budapest, 1971.

Dr. Timkó Imre 1975. február 8-án kelt I. sz. körlevele.

Közoktatásügyi miniszternek a Dudás püspökkel folytatott tárgyalásairól. Kelt, 1939. október 21. Egyházmegyei Levéltár, szám nélkül.

A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Ap. Exarchátus körlevelei, 1976. I., A központi építkezés megkezdéséről.

A Hajdúdorogi Eparchia és a Miskolci Ap. Exarchátus körlevelei 1981. IV., A központi épületek megáldása, illetve megszentelése.

Katolikus Szó, 1981. szeptember 6-13. sz. A hála és az öröm napjai a Nyírségben, Beszámoló az ünnepségekről.

Új Ember, 1980. november 9., ugyanarról.

Dr. Pirigyi István: A görögkatolikus magyarság története, Nyíregyháza, 1982.

A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Ap. Kormányzóság Körlevelei, 1982. II. sz., Egyházmegyei Történelmi Bizottság felállítása.

A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Ap. Kormányzóság Körlevelei, 1984. II. sz., Az utóünnepek és a nagy szentek ünnepeinek megtartása.

Vissza