Dudás püspök Máriapócson született 1902. október 27-én. A gimnáziumot Nyírbátorban, Ungvárott és Nagykállóban végezte. 1921. január 10-én belépett a Bazil Rendbe. A szerzetesi életet Munkács-Csernekhegyen kezdte el. A csernekhegyi monostor 1920. november 2-óta a galiciai rendtartományhoz tartozott. Ezen szervezethez került a máriapócsi rendház is 1923. december 5-én.

Dudás Miklós a filozófiát 1922-1924 között a Rend krisztinopoli főiskoláján, a teológiát pedig 1925-1928 között a római Gergely egyetemen tanulta. Ez utóbbi helyen teológiai doktorátust szerzett. Az egyszerű fogadalmat 1922. október 14-én, az ünnepélyes nagy fogadalmat pedig 1925. október 18-án tette le. Miklósy püspök áldozópappá szentelte Máriapócson, 1927. szeptember 8-án.

Felszentelése után a Rend elöljárói az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátaljára küldték. Felkészültségére és kiváló szónoki tehetségére az ottani zavaros vallási állapotok miatt feltétlen szükség volt. A kárpátaljai nyelvet is kiválóan beszélte. Négy évet élt Csehszlovákiában. 1928-1930 között a csernekhegyi, 1930-1932 között pedig a kisbernezai kolostorban volt tanára és nevelője a Rend növendékeinek. 1932-ben hazatért és máriapócsi házfőnök lett.

Az Apostoli Szentszék a baziliták számára 1932. április 2-án egy új szervezetet hozott létre, a Szent Miklós Provinciát. Ehhez csatolta az öt csehszlovákiai, a két romániai, az egy magyarországi és az egy jugoszláviai bazilita kolostort. Minden országban helyi joghatósággal felruházott területi főnök működött. A Provincia magyar ágának főnöke P. Dudás Miklós volt. A Szentszék eme intézkedésével a magyarországi bazilita rend kivált a galiciai provincia kötelékéből. elnyerte függetlenedését és P. Dudás vezetésével fejlődésnek indult.

Nevét mindenekelőtt az általa tartott népmissziók és lelkigyakorlatok tették ismertté itthon és külföldön egyaránt. 1928-1936 között Magyarországon és Csehszlovákiában 26 népmissziót és 33 zártkörű lelkigyakorlatot tartott. Ez utóbbiakat papok, papnék, szerzetesek, egyházi tanítók, tanítónők és más világi emberek számára rendezte. Prédikációi, elmélkedései a kor emberéhez szóltak és újszerűek voltak. A beregszászi templomban pl. oly megrázó erejű beszédet tartott az ott megrendezett népmisszió alkalmával, hogy voltak hívek, akik éjszaka keltették fel, hogy azonnal gyóntassa meg őket. 1937-ben Takács Bazil pittsburghi görög katolikus püspök meghívására az USA-ba utazott és ott 24 népmissziót és 6 lelkigyakorlatot tartott magyar és ruszin nyelven.

Az USA-ból közvetlenül a budapesti Eucharisztikus Kongresszus előtt tért haza, s azon is tevékenyen vett részt: a görög katolikus nők szentségimádásán ő tartotta az elmélkedést.

Azonban nem csak lelkigyakorlatokat, hanem más jellegű előadásokat is tartott különböző helyeken, így pl. római katolikus szemináriumokban. Ezek, valamint tanulmányai a Kelet Egyház c. folyóiratban jelentek meg.

Mint a Szent Miklós Provincia magyarországi ágának főnöke minden tőle telhetőt megtett a Rend fejlesztése érdekében. Baziliták telepedtek le Hajdúdorogon, 1933-ban. P. Dudás kérésére 1935-ben az ungvári rendházból négy bazilita apáca érkezett Máriapócsra, akik hazánkban megvetették a rend női ágának alapjait. Otthonukat P. Dudás Miklós 1935. november 8-án szentelte fel. Ő lett az új monostor ügyeinek püspöki biztosa. Az apácák 1937-ben megnyitották a noviciátust s egy évvel később, 1938. június 6-án – az Árpádházi királyok óta először –megtörtént az első hat magyar apáca felavatása.

Az egyházmegye második püspökét XII. Pius pápa 1939. március 25-én nevezte ki P. Dudás Miklós személyében. A kinevezés hírét a Magyar Távirati Iroda a vatikáni rádió jelentése alapján 1939. április 8-án jelentette be. P. Dudás a kinevezéséről az ungvári rendházban értesült, ahol szerzeteseknek lelkigyakorlatot tartott. A szemtanúk (kortársaim) elbeszélése szerint a kinevezést mélységes megrendüléssel fogadta.

Felszentelésére 1939. május 14-én került sor Máriapócson. A szent szertartást Papp Antal címzetes érsek apostoli kormányzó végezte Kriston Endre egri és Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspökök közreműködésével. Püspöki kormányzásának jelmondata: "Tökéletes népet készíteni az Úrnak." (Lk 1,17).

Felszentelésének napján adta ki első pásztorlevelét. Ebben a fiatal főpásztor – az akkori Európa legfiatalabb püspöke – körvonalazta célkitűzéseit: "Talán – írja – éppen azért állított engem az Úr életem fiatalságában egyházmegyénk élére, hogy ifjúságom minden energiáját és a tőle nyert adományokat arra használjam ki, hogy egyházmegyénk belső kiépítésének, a szükséges intézmények megalkotásának legyek építőmunkása. Minden igyekezetem arra fog tehát irányulni, és annak szentelem minden erőmet és időmet, hogy... népünk hitéletét elmélyítve öntudatossá téve és a szükséges intézményeket kiépítve, egyházmegyénket úgy papságában, mint híveiben és intézményeiben Isten dicsőségére tökéletessé tegyük." A továbbiakban részletesebben is kifejti elképzeléseit. A legsürgősebb feladtok közé sorolja az egyházmegyei papnevelő intézet, kántortanítóképző, fiú és leány diákotthon felállítását. Hangsúlyozta, hogy mindezek létrehozatalában az Isten segítsége mellett bízik "az illetékes tényezők jóakaratú és messzemenő támogatásában is", valamint abban, hogy a munkából mi magunk is kivesszük a részünket.

...a ködös ábrándképek és tervezgetések üres szalmacséplése helyett az ekeszarvára kell tennünk kezünket és reális, buzgó építőmunkához (kell) fogni."

Mindenekelőtt utalnunk kell arra, hogy püspöki tevékenységének területe egy időben messze túl nőtt az egyházmegye határain. Hiszen XII. Pius pápa 1944 januárjában a munkácsi egyházmegye, 1946 októberében pedig a miskolci apostoli exarchátus kormányzójává nevezte ki. Dudás püspök úr szentelte fel Rozsma Teodor vértanú püspököt az ungvári katedrálisban 194?. szeptemberében.

Székhelyének elfogadása után szinte azonnal megkezdte az egyházközösségek látogatását. Látogatásainak ünnepélyessége, a hívekhez intézett szózata mindenütt elősegítette a lelki élet fellendülését. Szívügyének tekintette, hogy önálló egyházközségekké szervezze azokat a leányegyházakat, ahol erre a feltételek megvannak. Ebben természetesen segítségére voltak buzgó, áldozatos életű papjai is. Jellemző, hogy az egyházmegyében általa megalapított 25 új paróchia közül tizennyolcat (!) püspökségének első tíz évében szervezett. Az adminisztratúrában négy új egyházközséget létesített.

A püspök ugyanilyen lendülettel kezdte meg az egyházmegye intézményeinek kiépítésére vonatkozó terveinek megvalósítását is. Már felszentelésének évében, október 4-én előterjesztette Hómán Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszternek az erre irányuló kéréseit. A miniszter a részletek megtárgyalására Nyíregyházára küldte Huszka János miniszteri tanácsost, akivel a püspök megállapodott a püspöki székház, a kanonoki lakások, a tanítóképző és az egyházmegyei internátus felépítésében. A papnevelő intézet a terv szerint a megfelelő átalakítás után a jelenlegi püspöki palotában kapott volna helyet. Nyíregyháza is a püspök segítségére sietett. A Sóstói úton kiutalt 1.500 négyszögöl telket a püspöki palota és hat kanonoki lakás, 200 négyszögöl telket kápolna és a középiskolások internátusa, 2.000 négyszögöl telket pedig líceum, a később beinduló tanítóképző akadémia és diákotthon felépítésére. Mindemellett az építkezés céljaira 250.000 pengőt is biztosított.

Úgy tűnt, hogy az egyházmegyei központ kiépítése elől minden akadály elhárult. Erre egyébként a magyar kormány az egyházmegye felállításakor a Vatikán előtt hivatalosan is kötelezettséget vállalt: Ennek azonnali teljesítését azonban az első világháború, majd az utána következő gazdasági és politikai körülmények lehetetlenné tették. Most viszont a II. világháború kitörése akadályozta meg azt. A püspök nagyszabású terveiből Nyíregyházán csak annyi valósult meg, hogy a Sóstói úton a háború ellenére felépült a püspöki palota, de az sem teljesen. Az építkezést a háború után a város fejezte be, mely az épületet a püspökségtől bérbe is vette, s abban különféle intézményeket működtetett.

Hajdúdorogon viszont két, igen fontos intézményt sikerült a püspöknek felállítania. Az egyik a Népfőiskola, a másik pedig a Tanítóképző volt. A püspök kezdeményezésére a hajdúdorogi egyházközség képviselőtestülete 1941. október 4-én határozott az intézmény felállításáról, a község vezetősége pedig 45 katasztrális hold földet és épületet adományozott annak. Mivel a görög katolikusok 81,4%-a falun élt s a fiatalok jelentős része még a nyolc elemit sem végezte el, a Népfőiskola rendkívül jelentős tevékenységet fejtett ki kulturális és szakmai színvonaluk felemelése érdekében. Az intézmény 1948-ban szűnt meg.

A Tanítóképzőt a püspök 1942. szeptember 13-án nyitotta meg. Ez idő tájt az egyházmegyében és az adminisztratúrában, paróchiákon és filiákon 131 elemi népiskola működött. Csakhogy míg az állami iskolákban egy tanítóra 45,8, a községiekben 39,5, addig a görög katolikus iskolákban 65,3 gyermek jutott. Ez az adat egymagában is érzékelteti az intézet felállításának jelentőségét. Azt is meg kell említenem, hogy a tanári kar rendkívül kezdetleges körülmények és nehézségek közepette a püspök buzdítása mellett odaadó lelkesedéssel végezte munkáját. Az 1948-ig fennálló iskolából számos, kiemelkedő tisztséget betöltő fiatal került ki.

Különös körülmények között került sor a papnevelés kérdésének megoldására. Akkor, amikor az állami hatóságok sorra szüntették meg az egyházmegyei papnevelő intézeteket, a püspök 1950-ben a saját székházában, otthona jelentős részének feláldozásával, megalapította az egyházmegyei Papnevelő Intézetet és a Hittudományi Főiskolát, annak könyvtárával együtt. A rég áhított intézmény az 1950/51-es tanévben kezdte meg működését első és másod éves teológusokkal. A többi papnövendék a budapesti Központi Szemináriumban maradt. Az 1953/54-es tanév már teljes öt évfolyammal indult meg. Bár az első növendékek rendkívül kezdetleges körülmények között kezdték meg tanulmányaikat, a püspöknek sikerült a papok és a hívek adományai mellett külföldi segítséggel némileg korszerűsíteni az intézetet és gazdagítani a könyvtárat, melynek első kötetei paróchiákról érkeztek. A szeminárium kápolnáját sikerült ikonosztázionnal felszerelnie.

Két, az egyházmegye történetében szinte sorsdöntő esemény is lejátszódott fordulatos eseményekben gazdag élettörténetében. Az egyik a magyar liturgia szentesítése, a másik pedig a püspöki joghatóságnak az ország egész területére való kiterjesztése volt.

Mint ismeretes, a magyar görög katolikusok hosszú, de eredménytelen küzdelmet folytattak a magyar liturgikus nyelv szentesítése érdekében. Ez egészen különleges módon, a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat záró szakaszán (1965) történt meg. Erről a nevezetes eseményről a püspök körlevélben tájékoztatta a papságot: "Számunkra pedig külön is felbecsülhetetlen eredményt hozott a Szent Zsinatnak ez a záró ülésszaka. Ezzel véget ért a magyar liturgiáért századokon át folytatott munkánk és küzdelmünk kálvária útja. Most teljesült az, amire őseink századok óta vágyakoztak, most érlelődött be az ő és a mi reményeink legszebb gyümölcse. November 19-én a Szent Péter bazilikában az Apostolfejedelem sírja előtt a világ minden részéről összesereglett több, mint 2.300 zsinati atya jelenlétében édes magyar anyanyelvünkön mutathattam be a Legszentebb Áldozatot. Szent Liturgiánk népünk ajkán dallamai a maguk egyszerű szépségében és méltóságában még a távoli földrészek püspökeinek lelkét is megragadták" (Egyházmegyei körlevél, 1965. VII. sz.)

Dudás Miklós püspök erről a történelmi eseményről Nyíregyházán 1965. december 21-én Miskolcon pedig december 22-én személyesen is tájékoztatta a papságot. Azóta hazánkban Szent Liturgiát kizárólag magyarul végzik.

A Hajdúdorogi Egyházmegye alapító okirata, a "Christifidelés Graeci" kezdetű bulla név szerint felsorolja az új egyházmegyéhez csatolt paróchiákat. Így az ország más területén élő görög katolikus hívek kívül maradtak az egyházmegye határain és attól lehetett tartani, hogy el is vesznek a görög katolikus egyház számára. Ezért a magyar görög katolikusok társadalmi szervezete, a MAGOSZ, már a harmincas évek első felében mozgalmat indított a hajdúdorogi püspök joghatóságának az egész ország területére való kiterjesztése érdekében. Kezdeményezésük azonban nem vezetett eredményre.

A második világháború után híveink tömegesen vándoroltak el az ország nyugati, iparilag fejlettebb vidékeire. VI. Pál pápa Dudás püspök kérésére 1968-ban a hajdúdorogi püspök joghatóságát három évre kiterjesztette az ország valamennyi görög katolikus hívőjére. A Szentszék a három év elteltével a rendelkezés hatályát meghosszabbította, majd 1980-ban az adminisztratúra területének kivételével véglegesítette.

Kéziratban maradtak igen értékes fordításai is. Harminckilenc könyvet fordított le magyarra német és olasz művekből. Így pl. XXIII. János pápa naplóját, Andrea Lazzarini-nek XXIII. János pápáról írt munkáját továbbá dogmatikai, erkölcstani, aszketikai prédikációs és egyéb műveket.

VI. Pál pápa Dudás püspököt előbb a Keleti Kongregáció, majd Keleti Kánonjogi Kódex revíziós bizottságának tagjává nevezte ki (1968 ill. 1972)

Dudás Miklós püspök első körlevele

A magyar nyelvű Szent Liturgia engedélyezése

Vissza